A Mars Global Surveyor amerikai űrszonda közel egy évtizede kering a bolygó körül. Programját többször is meghosszabbították, miközben minden addiginál jobb felbontású képeket rögzített a felszínről, új alapokra helyezve a Mars kutatását.
Néhány napja probléma jelentkezett az űreszközzel kapcsolatban. A földi irányítók november 2-án egy olyan parancsot küldtek neki, hogy az egyik napelemtábláját igazítsa jobban csillagunk égi helyzetéhez. A szonda "válaszában" jelezte, hogy probléma lépett fel a napelemtáblát mozgató motornál, és az előírás szerint a tartalék motorral próbálja a fordítást elvégezni. Ezután a Földről nézve a Mars mögé került, majd amikor ismét kibukkant, a róla érkező rádiójel már sokkal gyengébb volt.
A következő két nap során nem érkezett semmilyen információ az MGS-től, végül november 5-én sikerült egy gyenge adást fogni. Ebben azt "üzente" az űreszköz, hogy földi parancsra vár - ám nem sokkal később ez a jel is elhalt. Elképzelhető, hogy a napelem elfordítása nem sikerült, és a szonda túl kevés energiát kap, amitől biztonsági üzemmódba kapcsolt. Ekkor elsőként akkummulátorait tölti fel, és csak azután küld életjelet magáról, ha a helyzet stabilizálódott - bár a kis nyereségű antennától ekkor is kellett volna már valamilyen adást venni.
Elméletileg lehetséges, hogy például egy mikrometeorit becsapódása döntötte meg az űreszközt, azonban a napelem-mozgató motorjával kapcsolatos probléma és a kapcsolat elvesztésének egymáshoz közeli időpontja valószínűsíti, hogy belső gond jelentkezett.
Ha a következő napokban sem küld életjelet magáról az MGS, a közelben, kb. 100 km-re elhaladó Mars Odyssey kamerájával próbálják majd megörökíteni. Az ekkor készülő felvételek alapján talán meg lehet állapítani, jó irányba mutat-e a napelemtáblája, és a Föld felé néz-e a parabolaantennája.
Sokkal jobb egészségnek örvend az Opportunity a felszínen, de a földi irányítóknak hamarosan itt is komoly döntést kell hozniuk. Az eddigi vizsgálatok alapján úgy fest, hogy a rover be tud menni a kráterbe, de elképzelhető, hogy visszajönni már nem lesz képes. Korábban egyetlen nagyobb kráterbe merészkedett be: a 150 méter átmérőjű Endurance-ba.
A 6 méter magas Cape Verde névre keresztelt sziklakibukkanás a Victoria-kráter peremén (NASA, JPL)
A Victoria-krátrer azonban közel hatszor nagyobb az Endurance-nál, és meredekebb lejtői vannak. A rover lefelé menet lényegesen jobb teljesítményt nyújt, mint az emelkedőn felfelé haladva. Az eddigi vizsgálatok alapján kijelölhető egy olyan útvonal, ahol a rover biztonságosan bemehet a kráter belsejébe. A visszaútra azonban máig nem találtak olyan lehetőséget, ahol nagy valószínűséggel fel tud majd kapaszkodni.
A program vezetőinek véleménye alapján az Opportunity rovert mindenképpen beküldik a kráterbe. A belső lejtőkön kibukkanó falak fontos geológiai információkat rejthetnek, és sokkal több ismeret nyerhető vizsgálatukkal, mintha a szerkezet a Meridiani-síkságon kóborolna. Másként kell azonban a kutatóprogramot tervezni, ha rövidebb látogatás lesz csak, és másként, ha örökre bent marad a szonda, bőséges időt fordítva az elemzésekre. Az Opportunity 2004 januárja óta több mint 9 km-t járt be, messze túlteljesítetve az eredeti elvárásokat. Elképzelhető, hogy a Victoria-kráter lesz az utolsó célpontja.
Kereszturi Ákos