Csillagontó csillagváros - a hét asztrofotója

Egy magányos, mégis heves csillagkeletkezést mutató galaxis a hét asztrofotója.

Az NGC 1313 jelű objektum egy küllős spirálisgalaxis. Közel 15 millió fényév távolságban található, a Reticulum (Háló) csillagképben. Megjelenésében kissé emlékeztet Tejútrendszerünk legnagyobb kísérőgalaxisára, a Nagy Magellán-felhőre. Alakját ugyanis egy központi küllő és abból kiágazó, kissé szabálytalan spirálkarok uralják.

Az úgynevezett csillagontó galaxisokban a Tejútrendszerre jellemzőnél nagyságrendileg ezerszer gyorsabb ütemben születnek az égitestek. A statisztikák alapján évente akár száz naptömegnyi csillagközi gáz is csillagokká alakulhat, alkalmanként igen kompakt, de nagytömegű halmazokat alkotva. Az ilyen aktivitás elsősorban két galaxis ütközése és anyaguk egybeolvadása során jön létre. Az ESO VLT műszereivel és a rájuk szerelt FORS-1 detektorral az NGC 1313-at tanulmányozták.

Az új megfigyelések alapján a galaxis centruma - amely körül a belső régióban tanulmányozott égitestek keringenek - nem esik egybe a galaxis küllőjének centrumával , ahogy elméletileg várható lenne. Míg a legtöbb spirális csillagvárosban a spirálkarok mentén keletkeznek az új égitestek, az ütköző galaxisoknál ez sokkal bonyolultabb. Az ütközéseknél az összetalálkozó felhők vonalában, alkalmanként az árapálytorzulásoknak megfelelő helyeken születnek az égitestek - az NGC 1313 esetében érdekes módon elsősorban a küllő alakú, közel egyenes belső térrészben kerül erre sor. A jelenség okára egyelőre nincs magyarázat.

További furcsaság, hogy a központi, heves csillagkeletkezést mutató régió területén egymástól 0,77 ívmásodpercre két erős röntgensugárforrás helyezkedik el. Az erős sugárforrás egy-egy fiatal, közel 20 és 10 naptömegű csillaghoz kapcsolódhat, amelyek közül legalább az egyik kettős objektum lehet, és társával erős kölcsönhatásban áll.

A fentiek fényében jogos az elképzelés, hogy a galaxis heves kölcsönhatáson megy keresztül - ugyanakkor helyzete nem utal erre. Egy magányos csillagváros, azaz nem tagja egyetlen galaxishalmaznak sem. Ezzel ellentétben a legtöbb hasonló kölcsönható galaxis közeli szomszédokkal bír, amelyek némelyike a központi objektumba olvadva sűríti össze az ott lévő gázt, és indítja el a heves csillagkeletkezést.

Talán egy régebben lezajlott ütközés következtében torzult el az NGC 1313 spirálkarjainak alakja, és indult el belső régiójában a csillagkeletkezés. Az alábbi felvételen aktív csillagkeletkezést mutató területek és onnan kiinduló, táguló szuperbuborékok is megfigyelhetők. A zöld szín az ionizált oxigént mutatja, jelezve a legforróbb, nagytömegű fiatal égitesteket.

Az NGC 1313 központi régiója az egyik 8,2 méteres VLT teleszkóp felvételén. A kép nagyméretű változatának letöltése (ESO)

A fenti képen bemutatott központi részt övező tágabb zóna, ahol jobbra lent egy eltorzult spirálkar, fent pedig valamilyen diffúz, esetleg kidobott anyagfelhő látható (ESO)

Kereszturi Ákos