Elindult a Discovery

Hazai idő szerint vasárnap 2.47-kor sikeresen startolt a Discovery űrrepülőgép, két nappal a pénteki, rossz időjárás miatt törölt startidőpont után. Ez a harmadik űrrepülőgépes küldetés az elmúlt fél évben - újra nagy lendülettel zajlik a Nemzetközi Űrállomás építése.

Az STS-116-os sorszámú küldetés legénységét Mark L. Polansky parancsnok irányítja, a pilóta William A. Oefelein, a legénységhez tartozik még Joan E. Higginbotham, Robert L. Curbeam, Nicholas J. M. Patrick, Sunita L. Williams és Christer Fuglesang.

Christer Fuglesang nem csak az első svéd, de egyben az első észak-európai űrhajós. A három tervezett űrséta közül kettőn is részt vesz, a Celsius nevű kísérletcsomagban pedig űrélettani és sugárzásmérési vizsgálatokat, valamint oktatási célú feladatokat hajt végre.

A svéd űrhajós révén első alkalommal lesz a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén egyszerre két európai asztronauta, hiszen jelenleg is ott tartózkodik a német Thomas Reiter. A Discovery 12 napos küldetésének végén az öreg kontinens két űrhajósa együtt tér vissza a Földre, Retier helyén pedig Sunita Williams marad hosszabb időre az űrállomáson.

Az erősödő európai jelenlét nem csak átmeneti az ISS-en. Az olasz Paolo Nespoli 2007 szeptemberében startol az STS-120-as küldetés keretében, majd a német Hans Schlegel következik, az STS-122-es legénység tagjaként.

A Discovery küldetésének egyik fontos feladata az ISS néhány szerkezeti elemének, főleg a napelemtáblákat tartó rendszernek a megerősítése. Ennek keretében a régi napelemtáblák felét "fel kell csavarniuk", hogy helyet nyerjenek a legutóbb feljuttatott új napelemtábla elfordításához. Talán még nagyobb és összetettebb munka lesz az elektromos hálózat átalakítása. Az ISS 1998 óta gyakorlatilag egy "ideiglenes" elektromos hálózattal üzemel. Az új napelemtábla révén jelentősen megnő a teljesítmény, és a hálózatnak is többet kell bírnia.

Robert Curbeam és Christer Fuglesang a súlytalanságot szimuláló földi medencében gyakorolja az űrséták során végrehajtandó feladatokat (fotó: NASA/ESA)

Az ISS fedélzetén egyéb tennivalók is bőséggel akadnak. Nemrég probléma jelentkezett az űrállomás térbeli helyzetének módosításában - talán az új napelemtábla és annak rögzítőszerkezete miatt megváltozott tömegeloszlás miatt. Az új napelemtábla mozgatórendszerével kapcsolatban pedig szoftveres gond mutatkozott az egyik teszt során.

Újabb tervek: vissza a Holdra!

Eközben a NASA december 5-i bejelentésében megerősítették, hogy az Egyesült Államok vissza akar térni a Holdra, emberes űrutazások keretében. Bár eddig kevés részlet látott napvilágot, úgy tűnik, hogy a korábbi feltételezéseknek megfelelően tartósnak tervezik a jelenlétet, és égi kísérőnk egyik pólusán építenének holdbázist. A helyszín egyik fontos jellemzője, hogy gyakorlatilag folyamatosan kap napfényt, emellett elképzelhető, hogy a mély és örökké árnyékos sarki kráterekben vízjég található.

Utóbbi szempontból kedvezőtlen, hogy nemrég a Green Bank-i rádióteleszkóppal végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy mégsincs vízjég a holdi poláris térségben. Elképzelhető, hogy az eddigi földi mérések és néhány űrszondás vizsgálat nem is vízjeget észlelt a sötét kráterek fenekén. A kérdés egyelőre nyitott, és várhatóan közvetlen felszíni méréssel sikerült majd csak eldönteni, amelyre egy holdbázis létesítése előtt feltétlenül szükség van.

A NASA elképzelései szerint az célzott űrszondás felderítés 2008-ban kezdődik, az első ember nélküli landolás pedig 2010-ben várható. Az első emberes expedíció 2020-ban érne Holdat, és 2026-tól lakná közel folyamatosan legénység a bázist. Az ESA bejelentése alapján Európa is kivenné részét egy ilyen állomás létesítésében és fenntartásában, bár a program részletes ütemterve még kidolgozás alatt áll.

Kereszturi Ákos