A Geminida-meteorraj minden év december 7-e és 17-e között aktív. Bár az idei maximum csütörtökre, dél körüli időpontra esik, a sötétedést követően még sok meteort figyelhetünk meg. Szerencsés módon a Hold is kedvez a hullócsillagok szerelmeseinek: égi kísérőnk az utolsó negyed környékén jár, ezért csak hajnalban emelkedik a horizont fölé.
A Geminida-meteorraj kevésbé népszerű, mint nyári és őszi társai, a Perseidák és a Leonidák, ennek ellenére sok és szép hullócsillagot ad. A kisebb népszerűség oka egyszerű: ha decemberi éjszakákon derült az ég, a hőmérséklet fagypont alá ereszkedik, és ekkor már nem kellemes a hosszabb szabadtéri nézelődés.
A raj különlegessége, hogy társaival ellentétben nem egyértelműen egy üstökös hozta létre a szemcséit. A szülőégitest itt ugyanis a 3200-as sorszámú Phaeton nevű kisbolygó, amely nem mutat gáz- vagy porkibocsátást. Az égitestet csak 1983-ban azonosította a NASA IRAS nevű műholdja az infravörös tartományban készült felvételeken. Egyébként nem biztos, hogy a Phaeton kisbolygó, elméletileg akár egy kimerült és inaktív üstökösmag is lehet.
Amikor a Phaeton által szétszórt szemcsék a Földdel találkoznak, a légköri atomoknak és molekuláknak ütköznek, fénysugárzásra gerjesztve azokat. A súrlódás miatt saját anyaguk is 1000 Celsius-fok fölé hevül, így sugározni és darabolódni kezd. Az égen gyorsan áthaladó szemcse ezért útja mentén látványos fénycsíkot húz. A jelenség csak néhány tizedmásodpercig látható, közben a test anyaga elfogy, és a hullócsillag kialszik.
A meteorok megfigyelése szabad szemmel végezhető tevékenység. Lehetőség szerint minél sötétebb helyet keressünk az észleléshez - míg kivilágított nagyvárosokból hosszú órák alatt is csak egy-két meteort láthatunk, sötét vidéki ég alól ugyanennyi idő alatt több tucat hullócsillagot pillanthatunk meg. Ne feledkezzünk meg a meleg öltözetről: a téli éjszakán várhatóan fagypont alá ereszkedik a hőmérséklet. Ha derült az idő és kitartóak vagyunk, óránként több tucat meteort is megfigyelhetünk csütörtök éjszaka.
Óránként több tucat meteort is láthatunk sötét, vidéki helyekről csütörtök éjszaka (NASA)
Az éjszakai ég egyéb érdekességgel is szolgálhat. A gyenge naptevékenység ellenére az elmúlt nap történt egy nagyobb ún. koronakitörés központi csillagunkon. A 930-as sorszámú foltcsoporttal kapcsolatban erős röntgensugárzással egybekötött robbanást és anyagkiáramlást figyeltek meg. A napszélben utazó részecskecsomag az előrejelzések szerint 14-én éjszaka elérheti a Földet, ideális esetben látványos sarki fényeket okozva. A SpaceWeather.com űr-időjárási hírportál mindenesetre úgy fogalmaz, hogy mindenhol (azaz minden földrajzi szélességen) érdemes próbálkozni az észleléssel.
A meteorok gyakorlatilag minden irányban feltűnhetnek az égen. Az úgynevezett radiáns, az a pont, ahonnan látszólag "szétrajzanak", a Gemini (Ikrek) csillagképben van. Ez este kelet felé, hajnalban pedig nyugati irányban mutatkozik az égen. Ha pedig sarki fény is lesz, az északra, tehát a horizont felett alacsonyan mutatkozó Göncölszekér irányában pillantható meg, valószínűleg vöröses derengés formájában.