A méhek génjei segíthetik az emberi viselkedés megértését

A méhtársadalmakban megfigyelhető szociális élet egyes elemei a tudósok szerint párhuzamba állíthatóak az emberi szociális viselkedés néhány jellegzetes vonásával. Azt remélik, a méhek génjei között kutatva megtalálhatják azokat, amelyek - mind a méhek, mind az ember esetében - a szociális viselkedés megjelenésének hátterében rejtőznek.

Az úgynevezett szociogenomika egy fiatal tudományterület, amely a szociális viselkedés genetikai alapjainak kutatásával foglalkozik. A közelmúltban már sikerült néhány bizonyítékot találnia arra, hogy a genetikai állomány (genom) és a környezet (illetve a viselkedés) együttesen hogyan befolyásolhatják a szociális kölcsönhatásokat. Például a poligám mezei pocok monogámmá tehető egy gén megfelelő módosításával. Mások azt igazolták, hogy patkányok esetében az anyai gondoskodás olyan gének aktivitását idézi elő, ami a kölykök stresszérzékenységét csökkenti. A méhek genetikai állományának közelmúltban befejeződött "feltérképezésével" (szekvenálásával) újabb lehetőség nyílt a szociális élet tanulmányozására.

A mézelő vagy háziméhek (Apis mellifera) komplex szociális társadalmakban élnek. Kasztrendszert alakítanak ki, amelynek élén az anya vagy királynő áll. Az ő feladata a peték lerakása. A hímek vagy herék a megtermékenyítést végzik, azután elpusztulnak. A dolgozók (olyan nőivarú állatok, amelyek nem képesek párosodni) etetik a lárvákat, tisztogatják és szellőztetik a fészket - amit szintén ők építenek fel -, táplálékot gyűjtenek, illetve védelmezik a rajt. A méhek szociális közösségeinek meghatározó viselkedési elemei a munkamegosztás és a kommunikáció. Minden egyed életét az együttélés határozza meg, ami a méheket a szociális biológiai jellegek tanulmányozásának ideális modelljévé teszi.

A genom sokat elárulhatnak a társadalmi jellemvonások kialakulásáról. Ennek egy példáját a méhek genetikai állományában kódolt úgynevezett mikro-RNS-ek (miRNS) aktivitása adja. A miRNS-ek olyan rövid RNS (ribonukleinsav) -szakaszok, amelyek - molekuláris kapcsolóként viselkedve - bizonyos gének működését ki- illetve bekapcsolhatják. A kutatók azt találták, hogy egy családon belül a különböző feladatokat ellátó méhek esetén eltér a miRNS-ek aktivitása (nem ugyanazok a mi RNS-ek aktívak).

A felfedezés a genetikai szabályozás jelentős szerepére világít rá ebben az esetben is. E szerepre utal például az is, hogy az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) genomja nagymértékben megegyezik a méhek örökítőanyagával, életformájuk mégis merőben eltér azokétól.

Számos kutató kételkedik abban, hogy párhuzamot lehet vonni a méhek és az emberek társadalmi szokásai között. Ők azzal érvelnek, hogy túl nagy evolúciós szakadék választja el a két csoportot egymástól. A genetikai vizsgálatok fontosságát ők sem vitatják, ám ez esetben célravezetőbbnek tartanák - a méhek helyett - a főemlősök szociális szokásainak tanulmányozását.