A következő 50 év tudománya - 2. rész

Meddig jut el ötven év alatt a tudomány? Milyen területen várhatók nagy áttörések a következő ötven évben? Mire lesznek képesek utódaink ötven év múlva? Ezekre a kérdésekre adtak választ a New Scientist tudományos hetilap által felkért szakértők.

A nyolcvan válaszadó között minden tudományterület képviselői megtalálhatók, és rendszerint csak saját szakterületükre vonatkozóan válaszoltak a kérdésekre. Bőven vannak köztük Nobel-díjasok, neves egyetemek emeritus és aktív professzorai - a lap összefoglalóan "briliáns elméknek" nevezi őket. A New Scientist rendezés nélkül, egymás után közölte a véleményeket, egy biológust fizikus követett, majd agykutató után paleontológus mondott véleményt. Sorozatunkban megkíséreljük rendszerezetten bemutatni az előrejelzéseket, így kiderül, hogy egyes várt felfedezéseket illetően milyen nagy egyetértés alakult ki az egymástól teljesen függetlenül nyilatkozó szakértők között.

Amint összeállításunk első részében olvashatták, a fizikában a kölcsönhatások egységes elméletének a megszületését, a kvantumfizika és a gravitáció összehangolását várják, amivel feltárul a Világegyetem történetének legkorábbi szakasza is. A legtöbb szakember egyetért abban, hogy megfejtjük a sötét anyag és a sötét energia természetét, és választ kapunk arra, hogy a mi Univerzumunkon kívül léteznek-e más világegyetemek is. Bakteriális életre találunk valahol a Naprendszerben, és távoli világok intelligens lényeinek jeleit is észleljük majd. Az idegenek megismerése hozzásegít az élet lényegének tisztázásához. Ezeket a véleményeket korábban ismertettük, most az élettudományok és az orvostudomány elkövetkező 50 évébe "pillanthatunk be".

Genom, betegségek, öregedés

Áttörés várható a pszichiátriai kórképek genetikai-genomikai alapjainak feltárásában, és egy új terület, a preventív pszichiátria születhet meg - írja Charles Nemeroff, aki szerint a mai, zömmel próbálkozásokra alapozott kezelések helyét a genomikára és az agyról készített felvételekre alapozott, egyénre szabott gyógyítás váltja fel. Simon Baron-Cohen véleménye is az, hogy egy sor agyi folyamat genetikai hátterét fogják feltárni. Feltárul az egyes sejtek, hálózatok és gének szerepe a memória működésében is, véli Daniel Schacter. Kiderül, hogyan hat molekuláris szinten a társadalom és a kultúra a memóriára, és azt is megtudhatjuk, hogyan alakult ki memóriánk az evolúció során. Elizabeth Loftus attól tart, hogy megszerezzük az emberek memóriája megváltoztatásának képességét. 2048-ban George Orwell egyik leszármazottja 2084 címmel könyvet ír egy ellenőrzésre szoruló totalitárius társadalomról - mondja, hangsúlyozva: nem szabad elfelejtenünk, hogy a memória a szabadsághoz hasonlóan törékeny dolog. Ötven év múlva az lehet a kérdés, milyen korlátokat kell szabni a memóriánkhoz való hozzáférés tekintetében a politikusok, ügyvédek és hirdetők számára.

Az agyat kivéve valamennyi szervünk pótolható, kicserélhető lesz - ilyennek látja a jövőt Anthony Atala és Bruce Lahn. Lahn az állatokban emberi sejtekből növesztett szervekben látja a korlátlan transzplantáció jövőjét, szerinte nem lesz szükség emberi donorokra. Az agy kicserélését nem technikai okokból zárja ki: szerinte csak nagyon kevesen akarják majd máséra kicserélni az agyukat, és várhatóan nem akarunk emberi agyat állat testébe ültetni. Atala jövőképében a páciens kis szövetdarabjából testén kívül növesztenek új szervet.

Az őssejtek alkalmazását számos szakértő igen optimistán nagyon közelinek jósolja, de sokan hozzáteszik, hogy meg kell oldani néhány biztonsági és etikai problémát. Univerzális donorsejteket jósolnak, amelyek a sérülés helyére vándorolnak és kijavítják a szöveteket. E sejtek "feltuningolásával", a szervezetbe való időnkénti bejuttatásukkal is lelassítható lesz az öregedés természetes folyamata. Elen Herber-Katz szerint közeli az idő, amikor elérhető lesz a súlyosan sérült gerincvelő gyógyulása, a szív regenerálása vagy az elvesztett végtag újranövesztése. Ötven éven belül rutintevékenységgé válik az egész test kicserélése - mondja.