Mesterséges élet a sivatagban - a hét műholdképe

A Föld nagy sivatagai, így a Szahara, az Arab-sivatag vagy a dél-amerikai Atacama bolygónk talán legkietlenebb helyei. A homoksivatagokban a magasabb szervezettségű élet a ritka oázisok környékére szorul vissza. Az olajbevételeken alapuló technológia azonban vizet, így életet juttathat még e kihalt tájakra is.

Képünk a Közel-Keletet mutatja a nyugaton látható Földközi-tengertől az Arab-öbölig, a Kaszpi-tóig és Irán hegyvidékeiig. Északon az Eurázsiai-hegységrendszer 3-4000 méter fölé emelkedő gerinceit fehér, havas sáv jelzi, az Arab-sivatag a kép déli részén látható. Ennek egy részét nagyítjuk ki alsó képünkön.

A felvétel nagyobb változata, feliratok nélkül

A furcsa, geometriai mintákban megjelenő pöttyök valójában egyenként mintegy fél kilométer átmérőjű öntözött területek. A pivot-gazdálkodásnak is nevezett művelési forma alapja a sivatag mélyéről kiszivattyúzott vagy a távolból odaszállított víz, melyet a körbejáró öntözőkar juttat el az ültetvényre. Ez persze nem olcsó mulatság; általában a sivatag mélyén lelhető másik nyersanyagból, az olajból származó bevétel fedezi a költségeket.

Az Arab-sivatagban Jordániától Szaúd-Arábiáig egyre több ilyen fürt látható, és már megjelentek az olajban és pénzben nem szűkölködő Líbia szaharai részén is. A TERRA műhold MODIS-rendszerének felvételét február 20-án rögzítettük az ELTE vevőállomásán.

A sivatag arcai

Egyiptom, Kréta, Ciprus	Afrikai homok a Kanári-szigeteken
Vádik az Atlaszban	Arábia korallzátonyai

Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)