A Mariner-4-szonda 1965. július 14-én elsőként készített közelképeket a Mars bolygóról. Mintegy 10 ezer kilométerre repült el az égitest mellett, majd továbbhaladt a kisbolygóöv irányába. Programjába több érdekes eseményt nem terveztek, egy furcsa jelenség mégis történt. A Földre lesugárzott adatok alapján ugyanazon év szeptember 15-én, 45 percen belül több meteorikus test is eltalálta az űreszközt, amelyek meg is változtatták térbeli helyzetét.
Egy ilyen eseménynek még a kisbolygóöv közelében is igen csekély a valószínűsége. Paul Wiegert (University of Western Ontario) ezért megpróbált utánajárni, hogy a jelenséget létrehozhatta-e valamelyik ismert meteorraj vagy üstökös pályája mentén feltételezhető meteoráramlat.
Mivel ilyen gyanúsított nem akadt a katalógusokban, a keresést a sokkal bizonytalanabbul ismert objektumokra, például a szétesett, illetve elveszett üstökösökre is kiterjesztette. Így terelődött a figyelem a D/1895 Q1 (Swift) jelű kométára.
Az égitestet Lewis A. Swift fedezte fel, és csak egyetlen napközelségét észlelték, többé nem sikerült megtalálni. A megfigyelések hiányának egyik lehetséges magyarázata, hogy az üstökösmag széthullott, és csak egy meteorraj maradt utána. A számítások alapján elképzelhető, hogy ebbe futott bele a Mariner-4. Ráadásul akkor haladt át a feltételezett rajon, amikor a szülőüstökös, illetve annak darabjai közel 20 millió kilométerre, azaz kozmikus léptékkel igen közel voltak a térben.
A Mariner-4-szonda képei által a Mars felszínén lefedett területek (középen) és a felvételek kisméretű változata (oldalt). A kép nagyméretű változatának letölése (NASA)
Sajnos a fenti üstökös és az utána esetleg visszamaradt meteorraj pályáját csak bizonytalanul ismerjük, ezért elképzelhető, hogy mégsem ez az égitest felel a Mariner-4-szondát eltaláló meteorikus testekért - de eddig ez a legbiztosabb jelöltünk.
Kereszturi Ákos