Az orvosi diagnosztikában már évek óta használnak olyan szoftvereket, amelyek a különböző módon szerzett megfigyelési adatokból térbeli modellt készítenek az emberi test belsejéről. Az egészségügyben komoly előrelépés volt az alkalmazás, segítségével sikerült például az egyébként nehezen behatárolható daganatok pontos helyzetét megállapítani. A technológia nem csak a rejtőzködő tumorok felismerésében segít, de például arra is rávilágít, hogy milyen problémák adódhatnak a műtét során a szomszédos szervek közelsége miatt.
Az ICC (Initiative for Innovative Computing) nevű programban a fenti módszert a csillagközi anyag eloszlásának vizsgálatára is alkalmazzák. Az eljárás lényegi eleme, hogy a térbeli pozíciót kiszámító, korábban szuperszámítógépeket igénylő munkát most egy nyílt forráskódú, egyszerű program végzi el. Az eljárás nem csupán az anyag térbeli eloszlására mutat rá. A módszer a csillagközi felhők nehezen megfigyelhető, belső régióiban lévő zsugorodó csomók, protocsillagok kimutatásában is előrelépést hozhat.
A technológia alapján nemcsak a csillagközi felhők valódi alakja jeleníthető meg, de az objektum el is forgatható, illetve "felszeletelhető" a számítógép monitorán. A Perseus csillagképben vizsgált mintaterületen több, korábban ismeretlen buborékot és héjszerű alakzatot azonosítottak, emellett több mint egy tucat, születő csillagoktól kiinduló anyagsugarat találtak. Az új eljárás az óriás molekulafelhőkben zajló csillagkeletkezés megértéséhez is közelebb vihet. Itt a szuperszonikus sebességű lökéshullámok és turbulenciák kulcsszerepet töltenek be az egyes tartományok összenyomásában és a zsugorodó protocsillagok kialakításában - ezek tanulmányozásához fontos a felhő belsejének ismerete.
A Perseus csillagképben lévő vizsgált felhő térbeli szerkezete, ahol az egyre sötétebb színek egyre nagyobb anyagsűrűséget jeleznek (Initiative in Innovative Computing)
A következőkben a COMPLEX nevű csillagászati kutatóprogram adatait fogják az új módszerrel feldolgozni, mely az infravörös- és a látható tartományban végzett kiterjedt felmérés a csillagkeletkezési régiókról. Még több új eredmény várható, ha a térhatású ábrázolást a virtuális obszervatóriumok hatalmas adatbázisaira is elkezdik kiterjeszteni. A munka további érdekes velejárója lehet, hogy a szoftver csillagászati célú fejlesztése során olyan képességek is felmerülhetnek, amelyeket később az orvosi diagnosztikában is alkalmazni lehet.
Kereszturi Ákos