Google Sky: virtuális égbolt a monitoron

Közel százmillió csillag és majd kétszer ennyi galaxis adatait tartalmazza a Google Earth új kiegészítése, a Google Sky. A Google képzeletbeli földgolyóján állva most már nem csupán a saját bolygónk felszínén kalandozhatunk, hanem a csillagos ég is megjelenik felettünk.

A Google újabb rendkívüli szolgáltatással állt elő: a Google Earth-hez kapcsolódó kiterjesztés, a Googel Sky az égbolt látnivalói között kalauzol bennünket. A rendszer gépünkre telepített szoftvert és folyamatos internetkapcsolatot igényel, cserébe sokmillió égitest helyzetével és látványával szolgál.

Az ingyenesen letölthető, korábbi Google Earth szoftver segítségével a széles sávú netkapcsolattal rendelkező felhasználók eddig a Földön, illetve a Hold és a Mars térképén barangolhattak. Mivel már a Google Earth esetében is a bolygónkat lefedő képek és adatok több mint 12 terabájtnyi - azaz több mint 12 ezer gigabájtnyi - tárhelyet foglalnak el, a szoftver mindig csak az éppen megtekintett rész képeit tölti a számítógépre.

A legalább 500 megahertzes PC-t igénylő Google Sky sem működhet másként, itt ugyanis még nagyobb adatbázisokkal, több százmillió égitestet tartalmazó rendszerekkel is dolgozhatunk. Akinek már van a gépén Google Earth, az egy egyszerű update-tel frissíthet az égboltot is tartalmazó változatra. Aki pedig csak most kezd ismerkedni a rendszerrel, az korábbi cikkeink alapján téjékozódhat, avagy közvetlenül a Google honlapján is talál segítséget.

Google Earth 4.2: Google Sky!

A GoogleSky közel százmillió csillag és majdnem kétszer ennyi galaxis alapvető adatait tartalmazza. Az egyszerű gyönyörködésen túl bele is nagyíthatunk egy-egy objektumba, illetve az égitestek néhány jellemzőjét szöveges formában is kiírathatjuk a képernyőre.

Forrás: Google

Az ingyenesen letölthető 4.2-es verzióban a View menüpont alatt kattinthatunk a Switch to Sky opcióra, és már meg is kezdhetjük a barangolást - de ugyanerre szolgál a kis Szaturnusz-ikon is. Ha konkrét objektumra vagyunk kíváncsiak, közvetlenül rákereshetünk, vagy a kategóriák szerint besorolt listákból is kiválaszthatjuk. Az égboltot megjelenítő csillagos háttér adatait a Digitized Sky Survey és a Sloan Digital Sky Survey égboltfelmérések szolgáltatják, a valódi ég tökéletes másaként. A Digitized Sky Survey révén kb. egymillió objektum került fel az adatbázisba (lefedve a teljes égboltot), a Sloan Digital Sky Survey adatbázisa révén pedig további kb. 200 millió objektum között válogathatunk az égboltnak közel negyedén.

A menüpontok és a kezelés módja megegyezik a Google Earth-nél megszokottal. Az egyes információs rétegeket tetszés szerint ki-be kapcsolhatjuk. A legfontosabb újdonságok:

• a csillagképek, amelyeknél teszés szerint fel- vagy eltüntethetjük a csillagokat összekötő vonalakat, emellett az égi koordinátarendszerek főköreit is megjeleníthetjük, a képernyő centrumának megfelelő koordinátáit pedig a bal alsó sarokban láthatjuk
• a Hubble-űrteleszkóp rétegével egyes távoli objektumokról készített képeket nézhetünk tetszőleges nagyítással és részletességgel
• a holdfázisokat és égi kísérőnk helyzetét, illetve mozgásának egyes szakaszait is feltüntethetjük, lejátszhatjuk
• a bolygók rétegén a Naprendszer nagyobb objektumainak helyzetét kapcsolhatjuk ki és be
• az amatőrcsillagászati réteg a kisebb távcsővel látható objektumokról szolgál fontos háttérinformációkkal
• a galaxisok rétegvel sok távoli csillagváros jelenik meg
• emellett speciális réteg taglalja a csillagok fejlődését, amely születésüktől halálukig mutatja be az életpályájukat

A Google Sky mást is nyújt, mint a hagyományos ún. planetárium programok, amelyek az égbolt látványát a Föld különböző pontjairól mutatják. Számos objektumról meglepően részletes felvételeket láthatunk, és bele is nagyíthatunk a képekbe. Egy-egy égitest jellemzőit szöveges formában is kiirathatjuk a képernyőre - és mindez folyamatosan bővülő, már most is óriási adatbázis alapján történik.

Modulok az exobolygóktól a kozmikus háttérsugárzásig

Forrás: NASA, ESA, Digitized Sky Survey Consortium, and the STScI-Google Partnership

Animációk segítségével ismerkedhetünk meg a Naprendszeren kívüli planétákkal, az exobolygókkal. Összehasonlíthatjuk őket a Naprendszer nagybolygóival. Emellett egyéb ismereteket is olvashatunk az adott exobolygó tömegéről, központi csillagáról - akit pedig még mélyebben érdekel az égitest, az szakcikkekről kaphat ajánlatot. Az exobolygók jelenlegi felfedezési ütemét tekintve néhány éven belül sok száz távoli planéta között vándorolhatunk majd a monitoron.

Forrás: NASA, ESA, Digitized Sky Survey Consortium, and the STScI-Google Partnership

Természetesen a Hubble-űrteleszkóp (HST) eredményei is helyet kaptak a rendszerben. Az elmúlt időszak legszebb felvételei között válogathatunk, némelyekbe bele is nagyíthatunk, további részleteket megjelenítve a képernyőn. A Google adatbázisa a HST-nek már most több mint 100 felvételét tartalmazza, amelyekről a háttéradatok mellett további linkeket is találunk. A rendszert folyamatosan bővítik, és a jövőben más nagy obszervatóriumok részletes felvételeit is elhelyezik benne.

Forrás: NASA, ESA, Digitized Sky Survey Consortium, and the STScI-Google Partnership

A Naprendszer-modul összesen 95 objektumot tartalmaz, köztük több vitatott besorolású égitestet, mint pl. a Plútót, vagy néhány hozzá hasonló Kuiper-objektumot is. Az egyes égitestek látványosan mozognak, tetszés szerint gyorsíthatjuk avagy lassíthatjuk keringésüket. A funkció segítségével az égitestek mozgását kevéssé ismerők is azonnal megérthetik, hogy melyik objektum mi körül kering.

Forrás: NASA, ESA, Digitized Sky Survey Consortium, and the STScI-Google Partnership

Szintén új elem a WMAP-űrszonda által minden korábbinál részletesebben feltérképezett kozmikus háttérsugárzás, pontosabban annak eloszlása az égbolton. Ez olyan képet fest a Világegyetemről, amely az emberi szem számára láthatatlan, 2,7 K-es sugárzás területi eloszlását mutatja - ezt figyelve a Nagy Bummot nem sokkal követő időszakból visszamaradt sugárzást láthatjuk. A hőmérsékleti egyenetlenségeket színbeli eltérések jelzik. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy ezek azon apró sűrűségingadozások nyomai, amelyekből később a nagy galaxishalmazok és galaxisok születtek.

A Google Sky további ígéretes tulajdonsága az ún. virtuális obszervatórium funkció. Digitális formátumban nagyon sok valódi obszervatórium adatai tekinthetők át benne, egy-egy égterületnek vagy objektumnak eltérő időben és eltérő hullámhosszakon készült adatai is előkereshetők. Ez a funkció még csak kezdeti formában jelenik meg, de nem kizárt, hogy a rendszer fejlődésével párhuzamosan idővel szakcsillagászok is használni fogják ugyanazon égitestről eltérő időben és műszerekkel nyert adatok fellelésére.

Google Sky az oktatásban és a hétköznapokban

A programot nem csupán a csillagászati iránt érdeklődő műkedvelők használhatják. Az oktatásban is nagyszerűen alkalmazható, segítségével szó szerint barangolhatunk az égbolton, végiglátogatva az eltérő égitesttípusokat. Eközben (egyelőre angol nyelven) az adott objektumról néhány fontos háttérinformációt is megismerhetünk.

Az alábbiakban egy példa látható arra, hogy a nagyítás funkció miként használható az égbolt megismerése során. Balra fent az Orion csillagkép környezete figyelhető meg a szomszédos csillagképekkel, jobbra mellette már az Orion-köd környezetére közelítettünk rá, ahol sokkal több égitest tűnik fel, és mindegyik mellett a megfelelő név vagy jelölés olvasható. Balra lent a ködösség már majdnem az egész képernyőt kitölti, míg jobbra a finomabb részletei is előtűnnek, valamint az információs ablakban további érdekességeket olvashatunk.

Az Orion-köd és környéke a Google Sky alapján (NASA, ESA, Digitized Sky Survey Consortium, and the STScI-Google Partnership)

A Google Sky segítségével érdemes az égen aktuálisan látható érdekességeket is felkeresni. Ilyen például az Androméda csillagképben található Andromeda-galaxis, a közelünkben lévő nagy spirális csillagváros. Míg az objektum sötét egű vidéki helyszínekről szabad szemmel is könnyen megfigyelhető, a kivilágított városokból ez csak távcsővel lehetséges. Az erős fényszennyezésű helyszíneken élőknek próbál a látványból valamit kárpótolni a Google Sky, amely az Andromeda-galaxist szintén kinagyítható változatban, sok érdekességgel együtt mutatja.

Érdemes továbbá az egyes bolygók mozgását megfigyelni: miként mozog például a hajnalban látható Mars, Vénusz és Szaturnusz, amelyek jelenleg a Földről nézve csillagunk közelében láthatók. Az Orion mellett keressük fel a Taurus (Bika) csillagképet, benne pedig a Hyadok és a Pleiadok (Fiastyúk) nevű nyílthalmazokat. Mindkettő könnyen megfigyelhető még a kivilágított helyszínekről is az ősz folyamán.

Összegezve: már a jelenlegi verzió áttekintése után is elmondható, hogy remek eszköz került az égbolt titkai iránt érdeklődők kezébe, a Google-től megszokott magas színvonalon és gazdag infromációtartalommal.