Megtalálták a dinoszauruszok gyilkosának forrását

Mintegy 60 millió évvel az első dinoszauruszok megjelenése után egy gigantikus kozmikus karambol történt a Mars és a Jupiter között húzódó kisbolygóövben. Az új kutatások alapján ennek során született meg az az égitest, amely körülbelül 100 millió évvel később eltörölte az ősi hüllőket a Föld színéről, számos más faj társaságában. Mit tehetnénk ma egy hasonló, 10 kilométeres test ellen?

Mai ismereteink alapján 65 millió évvel ezelőtt, a kréta és a harmadidőszak határán globális kihalás sújtotta a földi élővilágot, amelynek során becslések szerint a fajok 75%-a tűnt el örökre az élet színpadáról. A "leglátványosabb" az akkor már 160 millió éve létező dinoszauruszok kihalása volt, de ekkor tűntek el például a tengerekből a csigákhoz hasonlító ammoniteszek is.

A szakemberek többsége a globális kihalást egy kozmikus katasztrófához, egy kisbolygó vagy üstökösmag becsapódásához kapcsolja. Elméletük fő bizonyítéka a mexikói Yucatán-félszigeten, illetve a Karib-tenger aljzatán lévő, körülbelül 65 millió éves és 180 km átmérőjű Chicxulub-kráter, a becsapódás "sebhelye".

A becsapódási modellek alapján tudjuk, hogy egy 180 km átmérőjű kráter keletkezésekor a légkörbe kirepülő törmelék tartós és globális sötétségbe, ún. "becsapódási télbe" borítja a Földet. Ez katasztrófális következményekkel jár az élővilágra nézve, hiszen a növények nem vagy alig tudnak fotoszintetizálni. A növényzet elsorvadásával pedig a táplálékláncok többsége összeomlik.

A Chicxulub-kráterből kirepülő törmeléknek ilyen hatása lehetett, s mivel a kráter kora is egybeesik a nagy kihalás időszakával, logikus a két esemény összekapcsolása. A becsapódott objektumról azonban egészen mostanáig csak bizonytalan feltételezések voltak.

Williem Botke (SwRI) és kollégái a kérdéses égitest eredetéhez próbáltak közelebb kerülni, és annak nyomát megtalálni a Mars és a Jupiter között lévő kisbolygóövben. Az itt található égitestek mozgása ugyanis sokáig megőrzi a régióban bekövetkezett kataklizmák, szétdarabolódások jeleit.

Egy-egy kisbolygócsalád esetében például durván megbecsülhető, hogy az azt létrehozó ősi objektum mikor tört darabjaira. Ha pedig a szétdarabolódás térbeli helyét is figyelembe vesszük, akkor arra is következtethetünk, hogy onnan lökődhettek-e ki töredékek a belső bolygók, így például a Föld térségébe.

Fantáziarajz a szétdarabolódásról (Don Davis)