Még mindig vonzók a nagy keblek

Miért vonzók a nagy keblek? című írásunkkal kapcsolatban sokan küldték el gondolataikat szerkesztőségünknek, kommentek vagy olvasói levelek formájában. Újabb cikkünkben a teljesség igénye nélkül válogatunk az olvasóink által írt gondolatok között, és igyekszünk válaszolni néhány felmerült kérdésre.

Szeptember 11-én megjelent cikkünkben áttekintettük a női mell méretét magyarázó elméleteket. A férfiak többsége, kultúrától függetlenül, vonzónak találja a nagy kebleket. Mi lehet ennek az oka? Az kétségtelen, hogy a női mell funkciója nem pusztán a csecsemők táplálása, annál is inkább, mert a nagyobb mellek nem termelnek több tejet, mint a kisebbek.

Nagy mellek a fenék pótlására?

A közelmúltban ismét több újságban felbukkant az az elmélet, miszerint a női mell megnövekedése a szembefordult közösülés elterjedésének kezdeteire vezethető vissza. Nem csoda hát, hogy több olvasónk is felvetette ezt az elméletet, mint a nagy mell kialakulásának egyik magyarázatát; egyikük, janjipaese, így ír:

"Olvastam egy elméletet erre vonatkozóan: az evolúció során a felegyenesedést követően változott meg a jellemző szex közbeni póz és fordult egymással szembe a ffi és a nő. A mellek pedig a hátulról jól szemlélhető kép (szép kerek fenekek) pótlására alakult ki."

Az elmélet szerint tehát, amikor az emberelőd férfiak még hátulról hágták meg a nőket, a feneküket látták leginkább, így az szolgált a szexuális státusz jelzéséül. Amikor a párok szembefordultak egymással, a férfiakban már kialakult a kerek fenék iránti preferencia (tehát kívánatosabbnak tartották azokat a hölgyeket, akik kerek fenékkel rendelkeztek). Mivel a férfiak bizonyos mértékű hasonlóságot fedezhettek föl a nők fenekének és mellének alakja között, így a korábban kialakult preferencia tovább működhetett, csak akkortól már a nagy mellű nők számítottak vonzónak. Ezzel párhuzamosan a nők testi evolúciója is más irányt vett: a férfiak által előnyben részesített tulajdonságokat követve azok a hölgyek találtak maguknak előnyösebb párt, akiknek nagyobb volt a mellük. A nagy keblek így generációról generációra terjedtek el a populációban - szól az elmélet.

Véleményünk szerint azonban valószínűtlen, hogy ez lehetett a valós oka a nagy mellek kialakulásának. Az elmélet azt feltételezi, hogy csak olyan testrész lehet vonzó a férfiak számára, amely a szeretkezés ideje alatt látható. Ez nincs így. A másodlagos szexuális jelzések, így a fenék, a mellek, a telt ajak, a széles csípő nem a közösülés közben játsszanak főszerepet a párválasztásban, hanem az azt megelőző udvarlási periódus alatt. Amikor pedig a férfi udvarolt egy nőnek, még a kőkorszakban is láthatta szemből, így ez nem lehetett akadálya annak, hogy a mell szexuális jelként hasson. Természetesen ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a fenék nem volt vonzó a férfiak számára. Bizonyosan az volt, de a mell és a fenék alakja közötti viszonylagos hasonlóság szerintünk nem szolgál elegendő bizonyítékként az elmélet igazolására. A bonobók (törpecsimpánzok), az emberhez hasonlóan gyakran közösülnek szemtől szembe, emlőik mégsem nagyobbodtak meg. Ez a tény sem erősíti az elméletet.

Nagy mellek a két lábon járás miatt?

Egy másik elmélet szerint a mell megnövekedése a két lábon járással függ össze, amint azt egy másik kommentezőnk, fscharek írja:

"Szerintem a női mell a szexuális figyelemfelhívásnál a majmok fenekét helyettesíti. [...] Amikor felegyenesedtünk, a fenék többé nem volt alkalmas a megváltozott testtartás miatt a nőiesség jelzésére."

Ezzel a hipotézissel már sokkal inkább egyetértünk. Valóban jobban látható egy négy lábon álló állat feneke, mint egy felegyenesedett emberé. Számos állatfaj nőstényei különös, csak a párosodás előtt mutatott testtartásukkal még hangsúlyosabbá teszik fenekük látványát. A patkány nőstények, amikor szexuálisan fogadóképes állapotba kerülnek, a lordózisnak nevezett testtartást veszik föl: feneküket feltartják, mellső lábaikkal pedig lelapulnak a talajra.

Nagy mellek és csalók

Számos olvasónk vetette fel a plasztikai műtétek, a mellnagyobbítás kérdését, amint tette azt anonymano is:

"Azt viszont sose értettem, hogy egy szilikonlabdában mi vonzót találhat egy férfi?"

A művi mellnagyobbítás megtévesztő viselkedésként értelmezhető. Korántsem vagyunk egyedül ezzel a magatartásunkkal az állatvilágban. Szinte minden fajnál találunk olyan testi jellegeket, amelyek arra szolgálnak, hogy becsapjanak egy másik egyedet. A békák felfújják magukat, amikor támadás éri őket, ezáltal nagyobbnak tűnnek; a gímszarvasbikák nyakán vastag sörény nő. Ezt látva a másik bika azt gondolhatja, hogy ellenfelének igen erős nyakizma van, amely elengedhetetlen a bikák közötti harchoz. Amint írtuk az első cikkben is, a legtöbb kutató úgy gondolja, hogy a mellek, mivel "költséges" zsírszövetet tartalmaznak, őszinte jelzései a hölgyek genetikai minőségének.

Egy ilyen, őszinteségre épülő kommunikációs rendszerben óhatatlanul megjelennek a csalók, akik valós tulajdonságaikat szebbnek próbálják lefesteni a másik nem képviselői előtt. De hasonló megtévesztésként értékelhető a rúzs is, amelytől pirosabb a hölgyek ajka. A vörös szín ugyancsak a rátermettség egyik jelzése a férfiak számára. Ők természetesen tudják azt, hogy a hölgyek kisminkelték magukat, esetleg push-up melltartót viselnek, a sok évezred alatt kialakult preferenciákat azonban képtelenek levetkőzni.

Nagy mellek és molett testalkat

Geolány hívta fel a figyelmünket egy levélben arra, hogy a nagy keblű hölgyek gyakran molettek, és így a genetika bizony "sántít". Ennek oka megint csak az, hogy a mellek jó részét zsírszövet teszi ki, az evolúciós múltban azonban a felhalmozott tartalék zsírszövet nem hátrányos jelleg volt, hanem éppen előnyös. A táplálékellátottság akkoriban igen egyenetlen és kiszámíthatatlan volt, így azok a nők, akik jól tápláltak voltak, és így látható zsírpárnákkal rendelkeztek, előnyös párnak számítottak. (A manapság tapasztalható világméretű, "járványos" elhízás is az akkoriban kialakult késztetések következménye.) A nagy energiatartalmú, szénhidrátokban és zsírokban gazdag táplálék igen értékes kincsnek számított, és mindenki igyekezett olyan sokat elfogyasztani belőle, amennyit csak tudott. A kőkorban nem volt olyan sok ezekből az eledelekből, hogy ez a preferencia egészségi problémákat okozhatott volna elődeinknek. Ezzel ellentétben manapság, a nyugati társadalmakban a többség számára könnyedén hozzáférhetők a zsíros, cukorban gazdag ételek, de az emberek késztetései még mindig a kőkori állapotokhoz alkalmazkodtak, így gyakran válnak túlsúlyossá.

Nagy mellek kontra felfedett tarkó

Bár az ember szexuális preferenciáinak igen erősek a genetikailag meghatározott alapjai, természetesen hatnak rá a különböző népek kulturális különbségei is, amint egy kedves olvasónk írja:

"186, Afrikában és Ausztráliában kőkori körülmények között élő törzs (vagy nagycsalád) által szexinek talált testrészek között az első helyen a fenék állt, más csoportok a combot találták a legerotikusabbnak, és csak 13 közösség szavazott a női mellre, mint legizgatóbb testrészre. Természetesen minden kultúra az általa legfontosabbnak említett testtájat leplezte, takarta el a kandi szemek elől...(Akárcsak mi, európaiak, a melleket). Vagy gondoljunk csak a japán férfiak vágyának titokzatos tárgyára...! Számukra nincs ellenállhatatlanabb, mint a fölfedett női tarkó, feltéve, ha a haj és a bőr "W" alakzatban válik el egymástól...!".

A kulturális különbségek dacára a női mell az egyetlen olyan női szexuális jelleg, amely univerzális, és minden emberi közösségben vonódnak hozzá a férfiak. Valóban, számos közösségben megfigyelhető, hogy a legizgatóbbnak tartott testrészeket fedik el ruhadarabokkal, azonban még a teljes vagy részleges meztelenségben élő csoportokban is izgatónak találják a férfiak a női melleket. Hangsúlyeltolódások vannak ugyan a különböző kultúrák között, de az mindenhol megfigyelhető, hogy a kívánatosnak tartott testrészek - régen vagy még ma is - a nők genetikai minőségét voltak hivatottak kifejezni.

Végül ismét csak szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az anyatej mennyisége nem függ a női mell méretétől, így a kis mellű hölgyek is hasonlóan jól képesek gondoskodni gyermekükről, mint telt keblű társaik. Azok a férfiak sem választanak tehát rosszul, akik a kis melleket részesítik előnyben - manapság a harmonikus családi élet sokkal inkább meghatározza a gyermek jövőjét, mint a szülők testi adottságai.

Molnár Csaba etológus