Új eredmények a Mars kutatásával kapcsolatban

Különösebb szenzáció nélkül, de tempósan zajlott a Mars kutatása az elmúlt hetekben-hónapokban is. A legizgalmasabb fejlemény, hogy az Opportunity amerikai marsjáró a legutóbbi porvihar lecsendesedése után megkezdte a lassú ereszkedést a Viktória-kráterbe, ami cseppet sem veszélytelen művelet. A jelenleg a Mars felé haladó Phoenix-szonda tervezett leszállóhelyén a szakemberek a marsi éghajlat változásaival kapcsolatban két jégtípus megjelenését prognosztizálják. A Mars Reconnaisance Orbiter új felvételei alapján a mai viszonyok nem kedveznek a folyékony víz megjelenésének.

Az Opportunity rover az elmúlt hónapokat a porviharok miatt kényszerpihenővel töltötte legfontosabb célpontja, a Viktória-kráter mellett. Mint arról folyamatosan beszámoltunk, a marsjáró kráterhez vezető közel egyéves utazása sem volt eseményektől mentes. A Meridiani-síkságon elindulva elsőként a kisebb Endurance-krátert látogatta meg, majd az Erebus-kráter mellett haladt el. Útközben egy fontos felfedezést is tett, véletlenül: kerekével egy helyen a vékony felszíni törmeléktakaró alatt lévő világosabb, szilícium-dioxidban gazdag anyagot ásott ki. A világos folt feltehetőleg vulkáni anyagoktól savassá váló oldatok és kőzetek kölcsönhatása nyomán jött létre.

Miután megérkezett a Viktória-kráterhez, megkezdte annak körbejárását, hogy minél több irányból vegye szemügyre a meredek lejtőket. E felvételek, valamint a Mars Reconnaisance Orbiter (MRO) nagyfelbontású képei alapján határozták meg, hol tud legbiztonságosabban bejutni a kráter belsejébe. A peremen haladva is születtek eredmények, a Santa Catarina névre keresztelt kőzetről például kiderítette a rover, hogy egy vasmeteorit. Ezzel kettőre emelkedett az Opportunity által talált meteoritok száma.

A Viktória-kráter peremén

A közel 800 méter átmérőjű Viktória-kráter egy látványosan kicsipkézett oldalú becsapódásnyom. A pereme körül kb. fél kilométer széles sötétebb gyűrű mutatkozik, ahol sok 4-6 mm átmérőjű hematit (vas-oxid) golyócska található. A perem kiálló részeinél kibukkanó meredek falakon jól látszik a terület kőzeteinek rétegzettsége, amelyeket szulfátokban gazdag, homokkő jellegű anyag alkot. A falakban lévő idős üledékes kőzetek a múltbeli állapotok nyomait őrzik. A kb. 70 méter mély kráter sokkal vastagabb részét tárja fel az üledékes kőzeteknek, mint a korábban vizsgált kráterek, elemzése így bőséges információval szolgálhat a terület fejlődéstörténetéről.

A kráterbe behajtás pillanata

A legutóbbi porvihar lecsillapodásával elhárult az akadály a küldetés folytatása elől, és az Opportunity a Viktória-kráter pereméhez araszolt, majd szeptember 11-én lassan megkezdte az ereszkedést. Ennek keretében először csak 6 métert haladt előre, így mind a négy kereke a kráter peremén belülre került. A lejtő stabilitásának megismerése céljából itt megállt, és hátramenetben elindult visszafelé.

A földi irányítók pontosan akarják tudni, miként viselkedik a rover a lejtő terepi adottságai közepette. Az Opportunityt úgy programozták, hogy a kerekek kipörgésének 40%-áig haladjon csak. Tehát amikor a valóságban megtett távolság a kerék forgása szerinti elméletileg megtett távolságnak 60%-a alá csökken (azaz 40%-ot kipörgött a kerék), akkor a rover megáll. A lejtőn hátrafelé menet 3 méter után következett be ez a helyzet.

Az alábbi felvétel a kráter egyik belső, meredek falszakaszáról készült, amelyen jól látható, hogy azt sűrűn rétegzett kőzetek alkotják. A legvilágosabb, legmarkánsabb réteg lehetett a kráter keletkezése előtti eredeti felszín. Ennek tetején változatos alakú, közel méteres szikladarabok találhatók - a becsapódás által kidobott, majd visszahullott törmelék anyaga. A vizsgálatok egyik célja annak megállapítása, hogy az egykori világos felszíni réteg milyen folyamatok révén nyerte el színét, milyen kapcsolatban állt a légkörrel.

A kráter falán kibukkanó üledékes kőzetrétegek. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASSA, JPL, UA)

Az Opportunity eddigi elemzései alapján általánosan elmondható, hogy a Meridiani-síkságot sötétebb árnyalatú, 10-50 cm vastagság törmelékanyag borítja. Ez alatt világosabb szulfátos üledékek vízszintes rétegei következnek. Utóbbiakban apró gömbök formájában sok hematitszemcse található, amelyek az őket beágyazó szulfátos kőzet bomlásával kerülnek a felszínre. A hematitból álló golyók ellenállóak, lassabban pusztulnak például, mint a területen szintén előforduló bazaltos szemcsék. A szulfátos üledék egykori vizes közeggel kapcsolatban keletkezhetett, de utóbbi jellemzői közelebbről még nem ismertek. Feltehetőleg régen a felszínen is lehetett víz, de még valószínűbb, hogy a felszín alatti repedésekben (is) áramlott folyadék.