A légkör felső rétegeinek vízpáratartalma jelentős szerepet játszik az üvegházhatásban. Az alsó rétegekben feldúsuló párának nincs ilyen hatása, nem befolyásolja a Föld egészének felmelegedését. Alapvetően megváltoztathatja viszont a csapadékeloszlást, a nagy viharok, tájfunok megjelenését, gyakoriságát.
A melegebb levegő több vízpárát képes magában tárolni. 1 fokos hőmérsékletemelkedés már 6-7%-kal növeli a légkör vízpáramegtartó képességét. A brit meteorológiai hivatal kutatói, Katherine M. Willett, Nathan P. Gillett és munkatársaik földi állomások, hajók, bóják, tengeri platformok mérési adatait gyűjtötték össze az 1973-tól 2002-ig tartó időszakra vonatkozóan. Nagy gondot fordítottak az adatok összehasonlíthatóságára, összeilleszthetőségére. A Nature-ben publikált tanulmányuk szerint azt kapták eredményül, hogy az atmoszféra alsó rétegeiben évtizedenként átlagosan 0,07 grammal nőtt meg 1 kg levegő vízpáratartalma.
B. D. Santer és kutatócsoportja (Lawrence Livermore nemzeti laboratórium, USA) az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a Proceedings of the National Academy of Sciences hasábjain közölte hasonló vizsgálatának következtetéseit. Ez a csoport az óceánok feletti vízpáratartalom változását határozta meg egy műholdnak a mikrohullámú tartományban készített felvételeiből. Ez az adatsor is egyértelműen jelezte a vízpáratartalom megnövekedését a légkör alsó tartományaiban. A változás szignifikáns (azaz statisztikailag kimutatható), meghaladja a klímaparaméterek ingadozását.
A kutatók ezután arra keresték a választ, mi váltotta ki ezt a növekedést. Az amerikai csoport korábbi vélekedéseket megcáfolva kimutatta, hogy a napsugárzás erősségének változása a vizsgált időszakban túl kicsi volt ahhoz, hogy előidézhesse a mért páratartalom-változást. Mások a Pinatubo vulkán 1991-es kitörésében keresték a magyarázatot; a vulkán által a légkörbe juttatott anyag kiülepedése után több napfény jutott a légkörbe, de az amerikai csoport elemzése szerint ez a folyamat sem elégséges a tapasztalt változás magyarázatához.
A természetes okok kizárása után sokféle modellszámítás alapján mindkét csoport arra a következtetésre jutott, hogy a vízpáratartalom megnövekedése egyetlen okkal magyarázható: az emberi tevékenység eredményeképpen a légkörbe került üvegházhatású gázok okozta felmelegedéssel.
Az eredményeket kommentálva Peter Scott brit klimatológus kiemelte, hogy jól működnek a klímamodellek. A világ felmelegedését kísérő jelenségek a modellek előrejelzései szerint alakulnak. Ezek az elemzések is mutatják, hogy az emberiség hatással van a bonyolult klímaváltozásokra, és a változások nem merülnek ki a hőmérséklet emelkedésében.