A múzeumi és egyetemi kutatókból, valamint önkéntesekből álló csapat a Kaiparowits Formációból gyűjtötte az ősi növényevő állat maradványait. Az új faj a Gryposaurus nemzetséghez ("kampóscsőrű gyík") tartozik, teljes neve Gryposaurus monumentensis. A kacsacsőrű a késő-kréta során, mintegy 75 millió évvel ezelőtt élt, és valószínűleg a legnagyobb dínó volt a terület fosszilis ökoszisztémájában.
A lelőhelyet még 2002-ben fedezték fel, ahol később a koponyát fejjel lefelé beágyazódva találták meg a folyóvízi eredetű homokkőben és agyagban. A jó megtartású leletnek kezdetben hiányzott néhány kulcsfontosságú része az orr környékén. Szerencsére a koponya körül összegyűjtöttek egy dobozra való erodálódott csonttöredéket. Később kiderült, hogy a hiányzó részletek is köztük vannak. A kutatók szerint az állat elpusztulása után a koponya csak félig temetődött be a folyóparton. A kiálló részekből az áramlatok számos csontot elmozdítottak ugyan, de azok a koponya közelében ágyazódtak be az üledékbe. A környéken találtak további csontokat, amelyek a paleontológusok szerint szintén az állathoz tartoznak. Ezek alapján úgy becsülik, hogy a felnőtt példány elérhette a 10 méteres hosszúságot.
A vastag koponyában található rengeteg fog tette a Gryposaurust és a közeli rokon kacsacsőrűeket sikeres növényevőkké. A dinoszaurusz mintegy 300 fogat használt, hogy a növényi eredetű táplálékát felaprítsa. Az állkapocsban azonban ezen kívül is számos fog várt bevetésre készen, így összesen 800-nál is több volt egyszerre az állat szájában. Egyetlen növénynek sem lehetett esélye a hatalmas állkapcsokkal szemben, hiszen a masszív fogakkal bármilyen szívós és rostos növényi anyagot fel tudott aprítani. Táplálkozási szokásait azonban eddig még nem tudták megállapítani. Ennek érdekében a fogak összetételét fogják vizsgálni.
A Gryposaurus csak egy a számos új dinoszaurusz közül, melyet erről a területről írtak le. Találtak itt már a Velociraptorhoz hasonló ragadozót (Hagryphus), egy Tyrannosauridát és három szarvakkal feldíszített állatot is. Összességében több mint egy tucat dinoszauruszt fedeztek fel ezen a vidéken, és legtöbbjük új fajnak bizonyult a tudomány számára.
A bőségesen rendelkezésre álló leletek alapján a paleontológusok rekonstruálták a 75 millió évvel ezelőtti környezetet. Akkoriban Dél-Utah területe alapvetően eltért a mai száraz sivatagos, vörös kőzetekből álló vidéktől. A késő-kréta nagy részében egy középen lenyúló sekély tenger osztotta két részre a mai Észak-Amerika területét. A Gryposaurus és társai a nyugati részen éltek egy keskeny szárazföldi sávban, amely a tenger és a nyugaton emelkedő hegyek között húzódott. A tenger közelsége miatt a klíma nedves és párás lehetett. A Gryposaurus közeli rokonságába tartozó egyéb kacsacsőrű dinoszauruszok eközben északabbra éltek, például a mai Montana és a kanadai Alberta területén. A kutatók reményei szerint az Utah területén felfedezett új faj nagyban fogja segíteni a kacsacsőrű dinoszauruszok evolúciójának és ökológiájának megértését.