1,8 millió éves állatsereglet az óriáshiéna barlangjában

Egy spanyolországi barlangban 1,8 millió évvel ezelőtt élt hiénák által felhalmozott "maradék" alapján pontos képet rajzolhatunk az egykori nyugat-európai élővilágról, arról a faunáról, amellyel azok az őseink találkoztak, akik az elsők között érkeztek a kontinensre.

A rendkívül gazdag leletanyag Délkelet-Spanyolországban, Granadához közel halmozódott fel egy barlangban, ahová ősi hiénák hordták be zsákmányukat. Eddig mintegy 4000 fosszilis állatpéldányt hoztak a felszínre a Fonelas P-1 jelű különleges lelőhelyről. A spanyol paleontológusok szerint a különböző állatok tetemeit a dögevő óriáshiénák (Pachycrocuta brevirostris) vonszolták be a barlangjukba, ahol lenyúzták és elfogyasztották róluk a húst, de a csontok megmaradtak. A rövid idő alatt felhalmozódó, majd gyorsan betemetődő csontok kiváló állapotban maradtak fenn.

A fajgazdagság részben annak is köszönhető, hogy a terület valóságos "paleo-útkereszteződésként" üzemelt: az őshonos európai fajok keveredtek az Afrikából és Ázsiából a kontinensre bevándorolt fajokkal. Eddig 24 nagytermetű emlőst, 8 kisemlőst, 2 hüllőt és egy madárfajt különítettek el a kutatók. Ezek némelyike eddig ismeretlen volt a tudomány számára. A pliocén és a pleisztocén korszak határán félelmetes ragadozók között hatalmas hiénák és kardfogú macskák (köznapi nevükön kardfogú tigrisek), míg a növényevők között például zsiráfok és zebrák éltek egymás mellett, de nem ritkák a gazellák, a farkasok, a vadkanok és a hiúzok maradványai sem.

A területen valaha őshonos európai fajok közé tartozik a mamut (Mammuthus meridionalis) és a kardfogú macska (Megantereon cultridens). A barna hiéna (Hyaena brunnea) ma csak Dél-Afrika sivatagos területein él, a spanyolországi az első ismert előfordulása a dél-afrikai területen kívül.

A barlangból előkerült maradványok

Az afrikai fajok több lehetséges útvonalon is eljuthattak Európába: a Gibraltári-szoroson, Szicílián vagy akár a Közel-Keleten keresztül. Az ázsiai eredetű Európában honos állatokat képviseli a mai farkasok őse (Canis etruscus) és egy okapira hasonlító fosszilis zsiráf-féle. A granadai lelet különleges értékű része a valaha talált legkorábbi kecske, valamint az Európában felfedezett legősibb borz maradványa.

A Fonelas P-1 lelőhely jelentőségét növeli, hogy az itt talált állatok akkor kóboroltak Granada vidékén, amikor a Homo erectus először hagyta el Afrikát, hogy benépesítsa az európai és ázsiai területeket. Egy közeli régészeti lelőhelyen primitív kőeszközökre bukkantak a szakemberek, amelyek pontos kormeghatározásához még a magnetosztratigráfiai eredményekre várnak a spanyol kutatók. Korai őseinket egyéb tényezők mellett minden bizonnyal a területen élő gazdag vadászpréda is vonzotta erre a vidékre.