Indításra kész az űrállomás legnagyobb kutatómodulja, a Columbus

A Nemzetközi Űrállomás bővítése újabb mérföldkőhöz érkezik: az STS-122-es küldetés keretében hamarosan felbocsátják az európai építésű nagy kutatómodult, a Columbust. Az Atlantis űrrepülőgép legkorábban december 6-án, hazai idő szerint 22.31-kor startolhat, és tizenegy napos programjának fő feladata az új egység csatlakoztatása lesz.

A Columbus 2006 májusának végén érkezett meg a Kennedy Űrközpontba, a speciális Beluga teherszállító repülőgéppel. Azóta számos ellenőrzésen esett át, és felkészítették az Atlantis rakterében történő indításra. A modult a maximális helykihasználásnak megfelelően tervezték, így a szinte teljesen kitölti az Atlantis rakterét (lásd az alsó képen).

A Columbus Európa eddigi legnagyobb önálló hozzájárulása a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS). Míg az elmúlt évek fejlesztései főleg az űrállomás működését és további kiépítését segítették elő, a mostani kifejezetten kutatási célokat szolgál. Most kezdődik meg igazán a mikrogravitációban ("súlytalanságban") végzett kísérletek időszaka, vagyis az a tevékenység, amiért az emberiség eddigi legnagyobb tudományos-technikai beruházása készült.

A modul felépítése

A Columbus egy 4,5 méter átmérőjű, 6,8 méter hosszú, 75 köbméteres belső térfogatú, henger alakú egység, amelyet kifejezetten tudományos kísérletek végzésére rendeztek be. Felszerelt állapotban a starttömege 12,7 tonna, maximális tömege a Föld körüli pályán 21 tonna. A modulban 16 és 27 Celsius-fok között tartják a hőmérsékletet, és 969-1013 hPa között a légnyomást. Az elmúlt fél évben az új napelemtáblák beüzemelése nyomán megnőtt az űrállomás energiatermelése, így az új egységet is könnyen elláthatják árammal.

A modul belső szerkezetét könnyen cserélhető kisebb modulokból alakították ki, így némi átszereléssel számos eltérő jellegű és technikai igényű tudományos kísérlet hajtható végre benne. Összesen tíz olyan kamerákkal, hőmérsékletszabályozókkal, elektromos áramforrással és egyéb kisegítő kellékekkel felszerelt "szekrény" van benne, amelyekben a kísérletekhez elvégezhetők. A szekrények közül ötöt már a start előtt felkészítettek különféle kísérletekre. Első körben az alábbiak üzemelnek majd:

• Biolab: mikroorganizmusok, egyszerű növények és rovarok életfolyamatainak tanulmányozására
• EPM (European Physiology Modules Facility): fiziológiai kísérletek végzésére szolgáló rendszer, amellyel a súlytalanságnak az emberi szervezetre kifejtett hatása tanulmányozható
• FSL (Fluid Science Laboratory): a folyadékok súlytalanságbeli viselkedését tanulmányozó kísérletcsomag
• EDR (European Drawer Rack): flexibilis modul, amely számos kísérlet befogadására képes
• ETC (European Transport Carrier): átmeneti tárolószerkezet

A Columbus kifelé bővíthető: külső felületén négy olyan felfüggesztési pont található, amelyeken maximálisan 370 kg tömegű további kísérleti panelek helyezhetők el. Az itt végrehajtandó vizsgálatoknál a vákuum és a világűr sugárzásainak hatását, az anyagoknak a speciális környezetben jellemző viselkedését tanulmányozzák - de bolygónkat figyelő távérzékelő detektorok is helyet kapnak. A négy felfüggesztési pont közül kettő, az EuTEF (European Technology Exposure Facility) és a SOLAR nevű platform már nem sokkal a Columbus érkezése után szerepet kap.

A két külső platform a földi szerelőcsarnokban (Carlo Gavazzi Space)

Új, nemzetközi kísérleti platform

Maga a Columbus csak a kisebb és látványosabb része az európai részvételnek, a munka oroszlánrésze a kísérletek földi előkészítése és irányítása során zajlik. A részben távirányítású munkamódszer révén több száz, főleg európai kutató dolgozhat a jelenleg az űrállomás legnagyobb kutatási kapacitással rendelkező moduljában elhelyezett kísérleteken.

Nem véletlen, hogy a modul a nagy európai felfedezőről kapta a nevét: a név a hosszú távú, kitartó kutatásra utal. Legalább 10 évre tervezett élettartama alatt több ezer tudományos kísérlet hajtanak végre benne, főleg a biológia, az űrélettan és az anyagtudományok területén.

A viszonylag hosszú időtartam kulcsfontosságú, ez ugyanis lehetővé teszi a részeredmények "visszaforgatását": az első felismerések alapján az egyes kísérleteket módosítani lehet, ami hosszú távon számos eredménnyel szolgálhat mind az alap-, mind az alkalmazott kutatások területén.

A Columbus beszerelése az űrrepülőgép rakterébe (NASA, Kim Shifflet)