Mint előző cikkünkben megírtuk: amerikai kutatóknak nemrég sikerült bizonyítékot találniuk arra, hogy az immunrendszer féken tudja tartani a daganatokat. Az immunsejtek és a ráksejtek küzdelme tehát nem csak kétesélyes, nem csupán a tumor nyomtalan felszívódása vagy féktelen növekedése lehet a végeredmény.
Kialakulhat egy egyensúlyi állapot is, amikor a rák és az immunrendszer nem bírnak el egymással. A daganat ilyenkor nyugvó állapotban maradhat, mérete se nem növekszik, se nem csökken. Ám a ráksejtekben további mutációk jöhetnek létre, amelyek következtében az elfajult sejtek észrevehetetlenné válhatnak az immunsejtek előtt - ez pedig végleg eldöntheti a harc kimenetelét. A kutatóknak most sikerült megfejteniük, miként tűnnek el, válnak láthatatlanná a ráksejtek az immunrendszer számára, kijátszva ezzel szervezetünk saját védekező mechanizmusait.
Wilfred Jefferies professzor (University of British Columbia, Vancouver) és munkatársai megtalálták azt a kulcsfontosságú molekulát, amely a rákos sejtek "inkognitójáért" felelős, és rájöttek, miért változik meg a fehérjét kódoló gén kifejeződése a tumorsejtekben.
Jefferies professzor kutatócsoportja többféle ráktípus - petefészek-, prosztata-, méhnyak-, bőr-, emlő- és tüdőrák - elemzésén keresztül fedezte fel, hogy a tumorsejtekben nagyon aktív ún. kromatin-átrendeződés felelős a sejtek észrevétlenségéért. A kromatin az örökítőanyag (a genetikai információt tároló DNS) és a hozzá kötődő ún. hisztonfehérjék bonyolult komplexe a sejtmagban. A hisztonfehérjék részt vesznek a genetikai információ csomagolásában, védelmében, de a génműködés szabályozásában is - összetartják és rendszerezik a hatalmas mennyiségű DNS-t. A kromatinszerkezet szabályozott átrendezésével lehetőség van egyes gének ki- illetve bekapcsolására. Az új kutatási eredmény szerint az immunrendszer számára észrevehetetlen tumorsejtekben a kromatin úgy rendeződik át, hogy az MHC-I nevű fehérjét kódoló gén kisebb aktivitással működik, s így háttérbe szorul az MHC-I fehérje termelése.
Az MHC-I egy olyan különleges, ún. receptorfehérje, amely tumorsejtekre jellemző molekuláris szignálokat mutat be a sejt felszínén. Az immunsejtek ezeket az árulkodó jeleket veszik észre, és miután felismerik a rákos sejteket, felkészülnek elpusztításukra. Ha azonban a fehérjét kódoló gén aktivitása csökken, az MHC-I hiányában semmi sem ad hírt az immunrendszernek a tumor kialakulásáról, így a daganat tovább növekedhet anélkül, hogy a szervezet védekezni tudna ellene. Ha a veszélyes mutáció bekövetkezik, e molekuláris trükkel a ráksejtek lényegében láthatatlanná válhatnak az immunrendszer számára. A kutatók remélik, hogy már a közeljövőben új diagnosztikai és terápiás módszerek jelennek meg a felfedezésnek köszönhetően.