Igazi ritkaság: 425 millió éves férgek kövületei

A rendkívüli megtartású ősmaradványokat tartalmazó lelőhelyek sora most egy kanadai példával bővült. A kőzetekben olyan egykor élt élőlények is jelen vannak a fosszíliák között, amelyek normális esetben láthatatlanok maradnak a paleontológusok előtt.

Angol és kanadai kutatók egy kivételes megtartású ősmaradványokat szolgáltató szilur időszaki üledékes kőzetet ismertettek a Geology folyóiratban a kanadai Ontario állam területéről. Ebből az időszakból ez a második ismert lelőhely, ahonnan teljes halmaradványok is előkerültek - ezek mellett különböző tengeri rákok és féregszerű élőlények is megörvendeztették a kutatókat.

Az utóbbiak közé tartoznak az úgynevezett bársonyférgek, amelyek a korai lebomlás kezdeti lépései miatt enyhén károsodtak ugyan, de aztán az állat elpusztulása után napokon belül átitatódtak kalcium-foszfáttal. Ez a folyamat azt eredményezte, hogy a lágytestű állatok rendkívül finom részleteket megőrizve fosszilizálódtak, annak ellenére, hogy nem rendelkeznek szilárd vázrészekkel. A glicerinnel feltárt és polarizált fénnyel megvilágított példányokon még az egykori szín-sávozottság is megfigyelhető.

A kanadai üledék a kivételes megtartású lelőhelyek között is szokatlan, mivel a szilur időszak szokásos héjas ősmaradványait is tartalmazza, amelyek normál sós tengeri, partközeli környezetet jeleznek. A lelőhely rendkívüli lehetőséget biztosít arra, hogy megismerjük a 425 millió évvel ezelőtti sekélytengeri élővilágot, amely jelentősen eltért a maitól.

Az ismert ősmaradványok túlnyomó többsége a szilárd vázzal rendelkező szervezetekből őrződött meg évmilliókon keresztül. Emiatt az őskörnyezeti rekonstrukciók és a biodiverzitás-vizsgálatok szinte mindig torzítanak valamilyen mértékben, hiszen a paleontológusok csak azzal tudnak számolni, aminek kézzelfogható bizonyítéka van az ősmaradvány anyagban.

Legközelebb tengerparton járva nézzük meg a sekélytengerek pazar élővilágát, majd gondolatban távolítsuk el az összes olyan növényt és állatot, amelynek nincs fosszilizációra alkalmas - a szilárd váz nélküli élőlények haláluk után napok vagy akár órák alatt elbomlanak, és nyom nélkül eltűnnek. Szerencsés esetben a tengerparti sétánk során megfigyelt fajoknak csak a felét kell a képről leradírozni. Ennyi lelet állna rendelkezésére azoknak a kutatóknak, akik több millió év múlva, csupán a fennmaradt leletek alapján próbálnának képet alkotni korunk élővilágáról.

A kutatók ezért mindig kivételes bánásmóddal kezelik a kanadaihoz hasonló lelőhelyeket, ahol azok az egykori élőlények is jelen vannak a fosszíliák között, amelyek normális esetben láthatatlanok maradnak a paleontológusok előtt. Ezek a lelőhelyek általában valamilyen szokatlan környezeti tényezővel jellemezhetők, amely lelassította a lágy szövetek lebomlását, és gyorsan átalakította őket geológiai szempontból stabil ásványokká.