Tíz perc súlytalanság 35 millió forintért - építik az új magánűrhajót

A napokban mutatták be a Space Ship Two nevű magánűrhajó makettjét. Az űreszköz a tervek szerint rendszeresen szállít turistákat űrugrásokra, már a közeljövőben. A gép új fejezetet nyit az űrhajózás és az űrturizmus történetében: új típusú űreszközzel és új típusú meghajtással fognak repüléseket végrehajtani, magánpénzből finanszírozva.

A Space Ship Two fizető űrturistáknak fejlesztett űreszköz, amely a korábban már sikeresen repült és az Ansari X-díjat elnyert Space Ship One továbbfejlesztett, háromszor nagyobb változata. Se nem űrhajó, se nem űrrepülőgép - egy speciálisan kialakított, a Föld megkerülésére nem alkalmas űreszköz, amelynek fedélzetén bolygónk egészének látványát és a súlytalanság állapotát élvezhetik majd átmenetileg az utasok. A tervek alapján 110 kilométeres magasságot és 4000 kilométer/óra sebességet érhet el. A Virgin Galactic cég megbízásából készülő űreszköz makettjét nemrég mutatták be a manhattani Természettudományi Múzeumban.

A Space Ship Two fedélzetén végzett utazás leginkább úgynevezett űrugrásnak tekinthető, mivel a magasba feljutott űreszköz a Föld megkerülése nélkül tér vissza. Egy teljes út közel két órán keresztül tart, amelynek során egyszerre két pilóta legfeljebb hat turista 5-10 percet tölt majd a súlytalanságban. Visszatéréskor a jármű sokkal lassabban lép a légkör sűrűbb tartományaiba, mint például az űrrepülőgép, maximálisan 3,5-szörös hangsebességgel halad - ezért olyan ellenálló hővédő elemekre sincs szüksége.

A gép belseje

Utastere 3,7 méter hosszú és 2,3 méter széles lesz, falain hatalmas ablakok biztosítják a megfelelő kilátást. A jelenlegi becslések alapján egy út mintegy 200 000 dollárba, azaz 35 millió forintba kerül majd. A borsos ár ellenére a híradások alapján már közel 200 jövőbeli utas jelezte repülési szándékát.

Fantáziarajz az utastérben lebegő turistákról, az ablakok mögött a földgolyó látványával

A nagy ablakokkal ellátott kabin a földi szerelőcsarnokban

Az indítórendszer és az út alatti események

A Space Ship Two-t a magasba juttató rendszer alapvetően eltér a mai hordozórakéták és űrrepülőgép-rendszerek felépítésétől. Az űrhajókat egy függőlegesen indított hordozórakéta juttatja fel, és ugyanez történik az űrrepülőgépeknél is. Utóbbi esetben a visszatérésnél van különbség, ott a leszállás végén repülőként ereszkedik és landol az űrrepülőgép, és ezt az egyszer használható űrhajókkal szemben sokszor megismételheti.

A Space Ship Two és az azt szállító Whie Knight Two (WK2) rendszer felépítése eltér a fentiektől. Itt már a felszállásnál kihasználják a hagyományos repülőgépek adottságait: a szárnyakkal nyert felhajtóerőt az emelkedéshez, valamint a levegő oxigénjét az üzemanyag elégetéséhez.

A Space Ship Two repülésének fázisai. A kép nagyméretű változatának letöltése (VirginGalactic.com)

A WK2 hordozóeszközt ezért nagy szárnyakkal szerelték fel: fesztávja 43 méter, hossza pedig 24 méter. Egy repülés során 18 kilométeres magasságig tud felemelkedni. Két hosszanti törzse között szállítja magával a Space Ship Two-t, amelyet nagy magasságban leold. Az űreszköz onnan saját hibridhajóművel emelkedik tovább, amelyben egy speciális, gumiszerű szilárd tüzelőanyagot gáz halmazállapotú nitrogén-oxiddal égetnek el. A fentiek eredményeként az egész rendszer tömege és költsége sokkal kisebb az űrhajókhoz és űrrepülőgépekhez viszonyítva - igaz, a Földet nem is lehet megkerülni vele.

A Space Ship Two fantáziarajza, pályája magas részén, közel 100 kilométerrel a felszín felett

Hol van a világűr határa?

Pontosan nem lehet meghatározni, hol kezdődik a világűr. Légkörünk ugyanis a magasság növekedésével fokozatosan ritkul, és nem húzható éles határvonal. Repülőgépekkel és speciális légballonokkal maximum 30-40 kilométer magasra lehet felemelkedni, műhold pedig legalacsonyabban 120-150 kilométer magasan keringhet. A világűr határát megállapodás alapján a kettő közé helyezik, általában 100 kilométer körüli magasságba. Itt már nagyon ritka a légkör, azonban tartósan keringeni még itt sem lehet a légellenállás miatt (az éjszakánként megfigyelhető hullócsillagok 80-90 kilométeres magasságban villannak fel - látványosan mutatva, hogy bár ritka az atmoszféra, még ott is van gázanyag).

A Space Ship Two utasai a repülés magas, súlytalansági szakaszán már teljesen feketének látják az égboltot - ha szemüknek lesz ideje alkalmazkodni a sötéthez, csillagokat is megpillanthatnak. A legszebb látványt azonban kétségtelenül a Föld nyújtja majd, ahol a hegyeket, erdőket, folyókat és tengereket tökéletesen meg lehet figyelni. Megfelelő helyzetben még akár bolygónk görbülete is felismerhető lesz.

A Space Shipo Two fedélzetén végrehajtott űrugrás természetesen sok szempontból különbözik az űrhajósok űrutazásaitól. Az űrturisták itt csak rövid ideig tapasztalják meg a súlytalanságot, és azt is alig fogják érzékelni, hogy keringenek a Föld körül - nem "vonul el" folyamatosan bolygónk az ablakuk előtt. És természetesen a világűrbe sem fognak szkafanderben kilépni, nem tehetnek űrsétát.

Új korszak kezdete

A magáncélú űrutazás a Space Ship One sikeres repülése után vált reális lehetőséggé. 2004. július 21-én a Space Ship One, az első embert szállító magánűrhajó elérte a világűrt (a fent említett 100 kilométeres magasságot), majd épségben landolt a Földön. A White Knight One nevű hordozóeszköz hátán egy óra alatt 15 kilométeres magasságba emelkedett, majd onnan egyedül folytatta útját, saját hajtóművével gyorsítva magát. Útjának felső szakaszán közel 3 percen keresztül volt a súlytalanság állapotában a gép és pilótája.

Mindet összevetve elmondható, hogy a Space Ship Two jövőbeli startja új fejezetet nyit az űrhajózás és az űrturizmus történetében: kifejezetten űrugrásokra készített, új típusú űreszközzel és új típusú meghajtással fognak repüléseket végrehajtani, magánpénzből finanszírozva. A rendszer kiegészítéseként pedig magán űrrepülőtér és számtalan más technológiai fejlesztés is készül majd.

Az eddigi öt űrturista (Dennis Tito, Mark Shuttleworth, Gregory Olsen, Anousheh Ansari és Simonyi Károly) útjukért 20-25 millió dollár közötti árat fizettek, igaz, egyhetes Föld körüli keringésért. Az űrugrások ennél már a kezdetekben is jóval olcsóbbak lesznek, a repülések beindulása után pedig tovább csökkenés várható.