Endeavour: nincs komoly sérülés

Az európai Columbus modul után ismét nagy kutatóegység kerül a Nemzetközi Űrállomásra: a japán Kibo-rendszer első elemével hazai idő szerint kedden 7.29-kor startolt az Endeavour, megkezdve az eddigi leghosszabbra tervezett, 16 napos űrrepülőgépes küldetést.

A start után néhány perccel kisebb probléma jelentkezett: elsőként a stabilizáló hajtóművek állapotát rögzítő adatoknál nem érkeztek meg a várt információk. Néhány perccel később valamilyen, egyelőre nem tisztázott probléma miatt a rendszer a hűtőrendszert irányító elsődleges számítógépről automatikusan átváltott a tartalék berendezésre.

Mindezek ellenére a start a terveknek megfelelően folytatódott. A fenti hibák oka egyelőre nem ismert, azonban valószínűleg nem befolyásolja a küldetést. A start után két perc öt másodperccel levált a két szilárd hajtóanyagú segédrakéta, majd nyolc és fél perccel az indulást követően az Endeavour elérte el a szükséges keringési magasságot, és fő hajtóművei leálltak.

Bár a start éjszakai időpontja miatt a felvételeken nehéz a fő hajtóanyagtartály külső borításáról leváló töredékeket azonosítani, két ilyen eseményt sikeresen megfigyeltek. Az eddigi vizsgálatok alapján egy szigetelésdarab kb. 10 másodperccel az indulás után vált le, és elképzelhető, hogy az űrrepülőgép orr-részénél csapódott be. A második leváló darab pedig az indulást követően 83 másodperccel szabadult el. A Föld körüli pályán végzett hatórás ellenőrzés során azonban nem találtak komoly sérülést az asztronauták a gépen.

A küldetés céljai

Az Endeavour az STS-123-as küldetés keretében a Nemzetközi Űrállomás (ISS) újabb nagy bővítésére készül. Ehhez összesen 16 nap és négy űrséta áll a legénység rendelkezésre, amelynek tagjai Dominic Gorie parancsnok, Gregory Johnson pilóta, továbbá Garrett Reisman, Robert Behnken, Michael Foreman, Richard Linnehan és Takao Doi küldetés-specialisták. A két fő feladat a japán Kibo kutatómodul első egységének, valamint a kanadai Dextre robotkarnak a feljuttatása.

Az első űrséta keretében Rick Linnehan és Garrett Reisman készítik elő a japán modult a kiemelésre, amelyet Tokao Doi hajt végre, az űrállomás belsejéből irányítva a robotkart. Az új modul sikeres csatlakoztatása után a Dextre rendszert szerelik össze - az új robotkart ugyanis külön darabokban szállítják fel. A második és harmadik űrséta nagyobb része is ezzel telik majd. A negyedik űrséta célja az űrrepülőgép hővédő csempéinél használható javítási módszer további tesztelése lesz, amit Robert L. Behnken és Mike Foreman végez. A küldetés végén Garrett Reisman marad fent az űrállomáson, és Léopold Eyharts tér vissza helyette a Földre.

A Dextre a jelenleg is üzemelő robotkarnak egy precíz műveletekre szolgáló kiegészítése lesz - de használható önmagában is. Gyakorlatilag egy robotkar-pár, amelynek segítségével sok olyan műveletet is elvégezhetnek majd az űrállomás belsejéből, amelyekhez korábban űrséták, az ISS-en kívül dolgozó asztronauták kellettek. Pontos működését olyan detektorok is segítik, amelyek érzékelik a megfogott tárgy tehetetlenségét és reakcióját a mozdulatokra, emellett négy saját kamerája biztosítja pontos mozgatását.

Új japán modulok az űrállomáson

A Kibo japánul reményt jelent. Esetünkben a távol-keleti ország kutatómoduljainak összefoglaló neve, amelyek a Nemzetközi Űrállomáshoz kapcsolódnak a közeljövőben. A Kibo több elemből álló összetett rendszer, amely japán első, emberek számára készült űreszköze.

A Kibo rendszer részei (NASA, JAXA)

A Kibo négy egységből áll:

• Légnyomás alatti, zárt belső terű modul (Pressurized Module, PM): 11,2 x 4,4 méteres egység, ahol az űrhajósok tartózkodhatnak, elsősorban kísérleteket végezve. Összesen négy, kényelmesen két asztronauta munkakörülményeit képes biztosítani. Hozzá kapcsolódik az ISPR (International Standard Payload Rack) nevű szerkezet, amelynek felületén tíz eltérő kísérlet számára vannak cserélhető dobozok; ezek közül a NASA ötöt "bérel" a japánontól egy államközi egyezmény keretében.
• Légnyomás alatti, zárt belső terű egység (Pressurized Section, PS): a 3,9 x 4,4 méter átmérőjű, 4,2 tonna tömegű egység a rendszer másik, földi légnyomású belső térrel bíró eleme. Különböző felszerelések tárolására szolgál, és az előbbi PM-egységhez kapcsolódik.
• Kitettségi kísérleti felület (Exposed Facility, EF): 5,6 x 5,0 x 4,0 méteres szerkezet, amely folyamatosan kint van az űrben, és egyszerre 10 eltérő kísérletnek ad otthont, amelyeket vákuumban végeznek. (Érdemes megjegyezni, hogy a PS-egységet és egy, az EF egyik részét együttesen ELM egységnek nevezik.)
• Távolról irányítható manipulátor rendszer (Remote Manipulator System): egy 9,9 és egy 1,9 méter hosszú robotkar, elvégződésükön hat ujj alakú szerkezettel, amelyek együttesen 6,4 tonnát képesek mozgatni. Fő feladatuk az EF-egységen folytatott kísérleti dobozok cseréje.

Elsőként a Kibo PS-egységét kapcsolják a Harmony amerikai kikötőmodul felső, zenitnek nevezett dokkolóeleméhez, míg az egész rendszer három úttal jut fel az űrállomásra.

A japán modulokban elsősorban biológiai, űrélettani, anyagtechnológiai kísérleteket végeznek majd, valamint Föld-megfigyelést és kommunikációs kutatásokat is folytatnak. A távol-keleti ország az ISS-en zajló kísérletek koordinálására egy kifejezetten erre szakosodott, földi küldetésirányító szobát (Mission Control Room, MCR) hozott létre a Tsukuba Űrközpontban.

Az európai és japán kutatómodulok helyzete az űrállomáson (utóbbi állapota a következő űrrepülőgépes küldetés után)

A Kibo-rendszer teljes kiépítésében az űrállomáson (fantáziarajz)

Az Endeavour űrrepülőgép az indítóállványon, az előtérben vadászrepülőkkel. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA)

A legénység a 39A jelű starthely előtt (NASA)

Mint arról korábban részletesen beszámoltunk, a legutóbbi űrrepülőgépes küldetés (STS-122) során a Nemzetközi Űrállomáshoz csatlakoztatták a nagy európai kutatómodult, a Columbust. A Columbus - és a Kibo - belsejében több tudományos kísérletet fognak elvégezni, mint amennyit eddig összesen végrehajtottak a Nemzetközi Űrállomáson. Míg az elmúlt évek fejlesztései főleg az űrállomás működését és további kiépítését segítették elő, a mostani és az előző küldetés kifejezetten kutatási célokat szolgál. Most kezdődik meg igazán a mikrogravitációban ("súlytalanságban") végzett kísérletek időszaka, vagyis az a tevékenység, amiért az emberiség eddigi legnagyobb tudományos-technikai beruházása készült.

Így fest jelenleg, a Columbus európai kutatómodul csatlakoztatása után a Nemzetközi Űrállomás. A film az űrállomásról levált Atlantis űrrepülőgépről készült (NASA)

A Nemzetközi Űrállomáshoz kapcsolódó fontos információ, hogy vasárnap sikeresen elindult az első európai teherűrhajó, a Jules Verne a francia-guyanai Kourou űrközpontból. Az Európai Űrügynökség egyik legfontosabb fejlesztésének tekintett űreszköz biztosabb alapokra helyezi az űrbeli teherszállítást. Az űreszköz az Endeavour távozása után, áprilisban csatlakozik az ISS-hez.