Még szopott és tejfogagyara volt a Budapesten látható mamutbébinek

Speciális vitrinben tartják és testőr vigyáz Gyimára, a szibériai mamutbébi-múmiára az április 1-jén megnyíló Jégkorszak című kiállításon a Magyar Természettudományi Múzeumban. A mamutok számos példánya szinte tökéletes épségben maradt meg Szibéria jeges talajába fagyva, és ma is folyamatosan találnak újabb darabokat. A leletek nagy része azonban az illegális kereskedelembe kerül.

A legutóbbi jégkorszak vége felé nagyon gyakori gyapjasmamutok körülbelül 150 ezer évvel ezelőtt jelentek meg, és a jégkorszak végén, 12 ezer évvel ezelőtt haltak ki (néhány kisebb, helyi populáció tovább fennmaradt: az alaszkai St. Paul-szigetről csak i.e. 6000 évvel, míg a Wrangel-szigetről i.e. 1700 évvel tűntek el). Kihalásuk oka részben a felmelegedés, részben vadászatuk volt.

A gyapjasmamutok kiválóan alkalmazkodtak a hideg éghajlathoz, ennek egyik legjobb példája az 50 centiméteres hosszúságot is elérő szőrzetük. Fogaik a tundra kemény füveinek fogyasztásához módosultak - több redőt és magasabb koronát találunk rajtuk, mint a délebbre élő rokonaikén. Bőrük számos faggyúmirigyet tartalmazott, ezek zsírossá tették a szőrt, javítva a hőszigetelést. Az elefántokénál jóval hosszabb és íveltebb agyaraikat lapátként is használhatták, amikor eltakarították a havat a talajról, hogy táplálékhoz jussanak.

Tökéletes maradványok

A mamutokat nem csupán csontmaradványaik alapján ismerjük. Számos példányuk szinte tökéletes épségben maradt meg Szibéria jeges talajába fagyva. Több olyan példány is előkerült, amelyeknél a lágy szövetek is megőrződtek. A kivételes megtartás oka, hogy az állatok elpusztulásuk után nagyon gyorsan betemetődtek a folyékony vagy félig megszilárdult iszapba. Ez később megfagyott, és azóta is folyamatosan fagyott állapotban van. A legtöbb esetben a mamutok mocsarakban vagy ún. folyóshomokokban estek csapdába, ahonnan nem tudtak kimászni. Végül a fagy vagy az éhezés végzett velük, vagy egyszerűen teljesen elsüllyedtek és megfulladtak. Sok esetben dokumentáltak mamutmaradványokat folyóvízi üledékekből. Az egyik jakutföldi lelőhelyen több mint 150 példány 9000 csontját találták meg, amelyeket egyértelműen a folyó áramlatai sodortak össze.

Mindent árulnak

Eddig több tucatnyi jégbefagyott, lágy szöveteket is tartalmazó maradványt fedeztek fel, de ezeknek csak töredéke volt teljes példány, a legtöbb esetben ugyanis a hús már azelőtt elkezdett lebomlani, mielőtt az elpusztult test megfagyott volna. Szibériában is sokkal gyakrabban kerülnek elő csak csontok, és mintegy kétezer éve zajlik a mamutagyarakkal való kereskedés. A helyi pásztorok gyakran átkutatják a vidéket, és az előkerült maradványok nagyobb része nem a múzeumokba kerül, hanem a kereskedők kezébe. Ma már nem csak az agyarukat árulják, hanem szinte mindent, ami előkerül. Akár néhány centiméternyi mamutszőrhöz is hozzájuthatunk 50 dollárért.

Sztármamutok

A közelmúltban két mamutmúmia lelet került a lapok címoldalára. 1997-ben pásztorok bukkantak egy földből kiálló agyarra, amely egy épségben megőrződött, három méter magas, kéttonnás állat felfedezéséhez vezetett. A kormeghatározási vizsgálatok szerint pontosan 20 380 éve feküdt az állandóan fagyott talajban. Két évvel később a mamutot és a környező üledéket kiemelték, majd egy jégbarlangba szállították, ahol nagyon lassan kezdték el a példány megolvasztását, hogy a folyamat végére a lágy szövetek is sértetlenek maradjanak.

Újabb nagyszerű leletként 2007-ben egy tízezer éves mamutbébi került elő az oroszországi Jamal-félszigeten, amelyet Japánba szállítottak további részletes vizsgálatokra. A hathónapos korában elpusztult borjú 130 centiméter magas volt.

Gyima lábain még látszik a szőrtakaró

A jégbefagyott leletek rendszeresen arra csábítják a kutatókat, hogy megpróbáljanak genetikai anyagot, DNS-t kivonni a maradványokból. Az elképzelés szerint a mamut-DNS-t elefántok petesejtjébe ültetve életre kelthetők lennének a kihalt óriások, ám ezt a klónozási tervet egyelőre nem sikerült megvalósítani.

A mamutok az ormányosok rendjébe tartozó kihalt emlősállatok. Agyaraik erősen íveltek, magas koronájú zápfogaik rágófelülete pedig sűrű harántlemezekkel tagolt. A nagy termetű növényevők a legutóbbi jégkorszakban, a pleisztocénban éltek az északi félgömb jégkörnyéki füves pusztáin. A Mammuthus trogontherii Európában élt, és valószínűleg átmenetet alkotott az Archidiskodon meridionalis és a Mammuthus primigenius között. Ez utóbbi, a gyapjasmamut nagyon gyakori volt a késő-pleisztocénben Eurázsiában és Észak-Amerikában egyaránt. Testén barnás-szürkés bundát viselt, 4-5 méter hosszú agyarai akár 400 kilogrammot is nyomhattak.

Testőr vigyáz Gyimára Budapesten

A Budapesten is látható Gyima 1977-ben került elő Szibériában, és amikor éppen nem világ körüli turnén vesz részt, a Szentpétervári Zoológiai Intézetben őrzik. A pompás leletet már a világ számos országában bemutatták, a magyar "fellépés" után, júniusban indul tovább Spanyolországba.

Gyima testének kiemelése egy 1977-es felvételen

A mamutbébi 138 centiméter hosszú, és 100 centiméter magas. Elpusztulásakor csaknem egy mázsa lehetett. Tejfog-agyarának hossza mindössze 6 centiméter. A gyomrában nagyon kevés füvet találtak, mivel ilyen fiatal korban még főleg anyatejjel táplálkozott. Testének egy részén a szőrtakaró is megőrződött, amely világosbarna színű volt.

Magyar mamutok
Magyarországon nagyon sok mamutcsont és fog került elő a Tisza medréből. Gyapjasmamut maradványokat ismerünk többek között a varbói Lambrecht Kálmán-barlangból, a Suba-lyukból, Érdről, a Lengyel-barlangból, Dorogról, Tokodról, az Istállóskői-barlangból, Bodrogkeresztúrról és a pilisszántói-kőfülkéből. A gyöngyösi Mátra Múzeum egyik leglátványosabb kiállítási tárgya a Mátraderecskén talált mamut csontváz. A Magyar Természettudományi Múzeumban 1996 óta látható mamutrekonstrukció a múzeum egyik jelképévé vált.

A leletet egy orosz aranyásó találta meg 1,8 méter mélységben. Jobb oldala sajnos megsérült, amikor buldózerrel kiemelték a fagyott talajból. A mamutbébi körül talált növénymaradványok arra utalnak, hogy nyáron vagy kora ősszel pusztult el.

A maradványt speciális vitrinben helyezték el, ahol a hőmérsékletet 24 Celsius-fok, a fényerősséget 50 lux alatt kell tartani, a páratartalomnak pedig folyamatosan 50-60% között kell lennie. Gyima a fontos emberekhez hasonlóan külön testőrrel is rendelkezik: a Szentpétervári Zoológiai Intézet egyik munkatársa a kiállítás ideje alatt mindvégig a vitrin mellett őrködik.

* * *

Jégkorszak-kiállítás, 2008. április 2 - november 17.
Magyar Természettudományi Múzeum (VIII., Ludovika tér 2-6.)
Jegyár: (felnőttek számára) 1500 Ft, (gyerekeknek) 800 Ft, (kedvezményes családi jegy) 4000 Ft
Nyitva mindennap, kivéve kedd