"Nagyon örültem, amikor felkértek a film elkészítésére. Arra gondoltam, hogy ez lesz az eddigi legkönnyebb munkám, hazai téma, hazai tájakon, nem kell háromszáz kilós felszereléssel Szibériában vándorolnunk, mint legutóbb. Nagyobbat nem is tévedhettem volna" - kezdte Török Zoltán. Mindjárt a kezdés is elakadt: az eredeti forgatókönyv szerint téli tájon indult volna a történet, ahol Gera Pál nyomokat keresett volna a hóban (a legtöbb elkóborolt kisvidrát ilyenkor lehet megtalálni). 2006-2007 telén azonban gyakorlatilag nem volt tél, sem hó, sem lábnyomok, sem elkóborolt kisvidrák.
Végül felbukkant Viki, az elárvult vidrakölyök, de vele sem volt egyszerű dolgozni. Előfordult, hogy a forgatás során lett rosszul, később baleset érte, feltehetően megharapta valami. "Az élet végül mindent megoldott, és végül az egyik legnagyobb rendezői élményem lett ez a film, ami azt is megerősítette bennem, hogy soha nem szabad lebecsülni a feladatot" - mondja Török Zoltán.
A vidrák védelmezője
A film lényege a hazai vizes élőhelyek megóvásáért folyó munka bemutatása, a vidrák védelmén és egy személyes történeten keresztül. A vizes élőhelyek növény- és állatfajokban igen gazdagok, beleértve számos ritka és veszélyeztetett fajt. Hazánkban és egész Európában ezek közé tartozik az európai vidra (Lutra lutra). Európa-szerte szinte egyszerre tudatosult a zoológusokban és természetvédőkben, hogy megfelelő intézkedések híján a vidra szinte teljesen kipusztulhat a kontinensről. Ez történt a nyérccel, amely szintén a vizes élőhelyekhez kötődő ragadozó. A nyérc esetében a felismerés már későinek bizonyult - gyakorlatilag napjainkra kipusztult Európából, csupán egymástól elszigetelt szórványpopulációk maradtak fenn.
A film főszereplője, Viki
"A vidra hazánkban 1972 óta védett, 1974 óta fokozottan védett. Feltehetően ez is hozzájárult ahhoz, hogy mára Magyarországot - Csehország mellett - a kontinens vidramenedékei között tartják számon" - mondta el az [origo]-nak Gera Pál, az Alapítvány a Vidrákért elnöke, aki már gyerekfejjel elkötelezte magát a vidrák mellett, és ma is töretlen energiával végzi munkáját.
Vidranyom-olvasás - részlet a Vidrasors című filmből
Az alapítvány 1995-ös megalakulása óta irányítja a hazai vidraállomány megfigyelését. "Egész évben figyelemmel kísérjük a hazai vidraállomány mozgását, elterjedését, így hiteles és értékelhető adatokhoz jutottunk és jutunk arra vonatkozóan, ami a magyarországi vidrapopuláció aktuális terjeszkedéséről, valamint az éppen felmerülő problémákról ad számunkra képet."
Csodálatos hazai tájakon
A vidra az ember által nem zavart vizes élőhelyeken hazánk szinte teljes területén megtalálható. A legegységesebb vidraállomány az ország délnyugati (somogy-, baranya-, zala- és tolna megyei), valamint délkeleti (békés- és csongrád megyei) területein él. Azokat a vizes élőhelyeket - mesterséges- és természetes tavakat, folyó- és csatornaszakaszokat, patakokat és víztározókat - kedveli, ahol állandó táplálékot talál: egész évben vadászhat halakra, rákokra, kisebb emlősökre. A vidra számára fontos a búvóhely; odvas, üreges fákban, gyökerek között, kotorékok mélyén keres menedéket vagy a sűrű vízi-, part menti növényzetben rejtőzik el, itt hozza világra kölykeit. Mivel a vidra nem alszik téli álmot, fontos számára, hogy a közeli - 10 kilométeren belül elérhető - vizek még a legnagyobb hidegben se fagyjanak be teljes egészében.
"Kevesen tudják, milyen csodálatos, eldugott kis hazai tájak vannak, én sem gondoltam volna, hogy Somogyban mennyire szép helyeken fogunk filmezni. A hazai mesterséges halastavak külön érdekessége, hogy mivel már 100-120 évesek, sok közülük szinte természetes tóvá vált, és elválaszthatatlan része lett a magyar tájnak" - mondja Török Zoltán.
"Amint megérzi az iszapszagot..." - részlet a Vidrasors című filmből
Érdekellentétek
A filmben több konfliktus van, az egyik legmarkánsabb a vidrák védelme és a halastavak gazdáinak érdekei között feszülő ellentét, hiszen a tulajdonosoknak a családjukat kell eltartani a tóból, és a természetvédelem csak másodlagos szempont lehet számukra. Török Zoltán hangsúlyozta: Gera Pál is mindig a kompromisszumos megoldásokat keresi, és ezt remélhetően sikerült érzékeltetni a filmben. Ugyancsak érdekes vonulat, ahogy Viki, a kisvidra saját nevelőjének, a film másik főszereplőjének, Balogh Mártának jellemét is átformálja, aki megérti: akárhogy is szereti az állatot, nem szelídítheti meg kedvére, mert ez egy szabadon, vadon élő állat, a saját törvényeivel.
Pedig a vidráknak egyre nehezebb boldogulniuk, számtalan veszély leselkedik rájuk. A legfőbb gondot Gera Pál a vizes élőhelyek zsugorodásában látja, abban, hogy a vidrák által kedvelt élőhelyeken autópályák, bevásárlóközpontok, kertvárosok épülnek. Mindez a fokozott környezetszennyezés mellett nagyobb autósforgalmat is okoz, az utakon megjelentek az elgázolt vidratetemek. A vizes élőhelyeket az utóbbi időkben rendszeresen sújtják aszályok - a patakok, csatornák, halas- és horgásztavak részleges vagy teljes kiszáradása, még ha átmeneti is, komoly nehézségeket jelent a vidráknak. Az Alapítvány a Vidrákért a döntéshozók számára javaslatokat tesz arra, milyen megoldások lennének szükségesek ahhoz, hogy ezeket a problémákat kezelni lehessen, rendszeres szakmai konzultációkat, előadásokat tart és ismeretterjesztő kiadványokat jelentet meg. A döntéshozók mellett a vidravédelemben kiemelkedően fontosnak tartja megnyerni azokat, akik munkájuk, hobbijuk révén találkozhatnak a vidrákkal: a halászok a halfogyasztás miatt a mai napig konkurenciájuknak tekintik a vidrákat, és az orvvadászat is sok vidra halálát okozza.
Török Zoltán rendező (elöl) és Tóth Zsolt Marcell operatőr munka közben
A Vidrasors című természetfilmet a legutóbbi Magyar Filmszemlén mutatták be, ahol a tudományos-ismertterjesztői kategóriában rendezői díjat nyert. Egyelőre nem lehet tudni, hogy az 50 perces alkotást hol láthatjuk majd, az alkotók több hazai televízióval is tárgyalnak. Mindez azért is meglepő, mert a filmet Németországban és Franciaországban országos televíziók főműsoridőben már vetítették. Némi vigasz lehet, hogy ha majd nálunk is műsorra kerül, egy bővebb, rendezői változatot nézhetünk meg, amelynek utómunkálatait a Magyar Mozgókép Közalapítvány támogatta.