A tudomány beköltözött a konyhaablakba

Március végén sokan megcsodálták a Nemzetközi Űrállomás és a Jules Verne európai teherűrhajó fényes átvonulásait az esti égbolton, és sokan komentálták is a látványt. Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója az [origo] olvasóinak hozzászólásaira reagál. 

A címet egy hozzászólótól kölcsönöztem (nestafari reagálása Baaandííí lelkes beszámolójára), aki a Nemzetközi Űrállomás láthatóságáról szóló írásom lényegére tapintott. Gyuri_tata a szenzációt kérte számon a cikktől (és írójától), én azonban inkább romesz nézetét osztom, aki szerint a cikk nem szenzació, hanem tájékoztató. Az olvasók "vették a lapot", és konyhaablakból, erkélyről vagy a kert végéből megnézték az érdekes látványt. Ami ugyan tényleg nem szenzáció, de ritka és érdekes jelenség. Talán ennek is köszönhető, hogy szinte kivétel nélkül okos és kulturált hozzászólások érkeztek. A hozzászólók azonban felvetettek néhány kérdést, problémát, amelyekre érdemes részletesebben visszatérni.

Mindenekelőtt köszönöm, hogy vették a fáradságot, és megnézték a két űreszközt. Örülök, hogy tetszett (nekem is, nagyon, mindannyiszor, amikor csak látom), és köszönöm a visszajelzéseket az előrejelzések pontosságáról és magáról a látványról. És amikor a konyhaablakban feltűnik az űrállomás, ne felejtsék el, hogy a szobájukba egy sor tévécsatornát ugyancsak az űreszközök juttatnak el.

Pályák és irányok

Baumka nem értette, miért nem dél felé ment, szandokán azt kérdezi, miért észak felé ment, és azt is hozzáteszi, hogy tudomása szerint "a műholdak kb. az ekliptikában mennek". Nos, ez nem így van. Az ekliptikában, azaz a Föld Nap körül keringési síkjában (körülbelül) a bolygóközi űrszondák közlekednek. A Föld körül keringő műholdak szempontjából az ekliptika helyzete közömbös. Itt az Egyenlítő a viszonyítási alap, a műholdak egy része úgynevezett egyenlítői, vagy az Egyenlítővel kis szöget bezáró pályán kering. Ezek geometriai okokból hazánkból soha nem figyelhetők meg. Kivételt képeznek a 36 000 kilométer magas geoszinkron pályán keringő műholdak. Ezek nagy távolságuk miatt szabad szemmel nem láthatóak, de helyzetüket jól szemlélteti a háztetőkön az ég felé forduló parabolaantennák sokasága. A műholdak másik nagy csoportja úgynevezett poláris, vagyis (közelítőleg) az Északi- és a Déli-sark fölött elhaladó pályán kering. Ezek Magyarország fölött valóban vagy északról dél felé, vagy délről észak felé repülnek el.

Sok űreszköz kering azonban köztes hajlású pályán, ilyen például a Nemzetközi Űrállomás, amelynek pályasíkja az Egyenlítővel 51,6 fokos szöget zár be. Emiatt az 51,6 fok földrajzi szélességű helyek fölött az Egyenlítővel párhuzamosan, azaz nyugatról keletre haladva repül el. Ezért mozog az ISS Magyarországról nézve mindig lényegében Ny-K irányban. Minthogy mi a legészakibb láthatóságtól néhány fokkal délebbre helyezkedünk el, DNy és ÉNy között bárhol feltűnhet, illetve DK és ÉK között bárhol eltűnhet az űrállomás. A vonulások pontos geometriáját illetően a www.heavens-above.com honlapra utalunk, amelynek főoldala az ISS mindenkori helyét mutatja a Föld felszínéhez képest, illetve az adott földrajzi helyről látható vonulások esetében a környék térképére vetítve mutatja az átvonulás pályáját. Ebből némi képzelőerővel és az ISS körülbelül 350 kilométeres felszín fölötti magasságával számolva bárki maga elé képzelheti, miért ott látjuk az ISS-t, ahol az előrejelzés mutatja.

Milyen magasan repül?

UNBELIEVABLE kérdezi, hogy milyen magasan repül az űrállomás, fabatka2 a www.heavens-above.com honlapra hivatkozva helyesen meg is válaszolja a feltett kérdést. Nos, az említett oldalon található grafikonról leolvasható, hogy az elmúlt egy évben az ISS magassága 332 és 344 kilométer között váltakozott. Szembetűnő a magasság folyamatos csökkenése (átlagosan 2-4 kilométer havonta), majd hirtelen, ugrásszerű növekedése. Nos, a növekedés valóban a pályamagasság szándékos, a hajtóművek bekapcsolásával történő megemelésének köszönhető. A folyamatos csökkenést viszont a légköri fékeződés okozza. Noha 300-350 kilométer magasságban már roppant ritka a földi légkör, a mintegy 8 km/s (kb. 28 000 km/óra) sebességgel száguldó űrállomásra ez a ritka gáz is elegendő fékezőerőt fejt ki ahhoz, hogy magassága lassan, de biztosan csökkenjen. Ez a közegellenállás ilyen magasságban minden űreszközre hat; ha nem emelnék meg időközönként a keringés magasságát, akkor az űrállomás néhány év elteltével lezuhanna a Földre.

UNBELIEVABLE kérdésében az 1000 kilométeres magasság is szerepelt. Nos, ilyen magasra az embert szállító űreszközök soha nem mennek fel. Ez ugyanis már belenyúlna a Földet körülölelő sugárzási övezetekbe (a Van Allen-övekbe), emiatt az űrhajósokat sokkal nagyobb sugárterhelés érné. Igaz, hogy technikailag kényelmesebb lenne a magasabb pálya, ott ugyanis kisebb lenne a légköri fékeződés, így kevesebb pályakorrekcióra lenne szükség, az űrhajósok biztonsága miatt azonban mégis a 400 km alatti pályákat részesítik előnyben az emberes űrrepülések során (hacsak valamilyen különleges feladat nem kíván meg magasabb pályát).

Buszsofőrök helyett kutatók

IlaciI szép hozzászólásából csak egyetlen utalására reagálnék, miszerint az űrhajósok munkája "mára már szinte a buszsofőrséggé egyszerűsödik". Nos, inkább a hőskorban voltak ilyen problémák: az első amerikai űrhajósok fölöslegesnek érezték magukat az űrkabinban, hiszen néhány hónappal előttük csimpánzokkal is sikeres űrrepülést tudtak végrehajtani. Ma már azonban egészen más a helyzet. Az űrhajósok munkája természetesen nem az űrhajó vagy az űrállomás "vezetése". Sokkal inkább az űrállomás építése, működtetése, illetve a fedélzeten folyó kutatások végrehajtása. A kutatómunka komoly terhet ró az űrhajósokra, munkaidejüket percre pontosan beosztják a földi irányítók. Ezzel kapcsolatban az [origo] látogatói már olvashattak (és a jövőben is olvashatnak) arról, milyen nehézségekbe ütközött az ISS fedélzetén az űrhajósok közreműködésével végrehajtandó, magyar tervezésű pszichológiai kísérlet beillesztése az űrhajósok munkarendjébe.

Érdemes lenne kitérni a megfigyelések pontos részleteire, azok elemzésére. Ettől azonban eltekintenék. Sokan látták mindkét űreszközt. Hozzászólásában libor megadja a forrást, ahol pontosan megtalálható a manőverek tervezett koreográfiája. Az angolul értő olvasók elmélyedhetnek ennek elemzésében, és értelmezhetik, miért azt látták, amit láttak. Nem egyszerű persze az ott szereplő pályaadatokat látvánnyá lefordítani. Az első nehézség a tényleges távolságok megbecslése. Nyelveszlaszlo például arról számol be, hogy az űreszközök "kb. 2 cm közelségűnek látszottak". Nos, az égi távolságokat célszerűbb fokokban vagy szögpercekben kifejezni. Ebből a mindenkori távolság ismeretében következtethetünk a két űreszköz távolságára. Segítségül annyit elég tudnunk, hogy amikor a két űreszköz mintegy fél fokra (ez a telihold látszó átmérője) látszott egymástól, akkor tényleges fizikai távolságuk néhány kilométer volt.

A látvány a lényeg

Azt hiszem azonban, nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy sokan részesültek abból a látványból, amelyről legtöbbjük elragadtatással, lelkesen ír. Számomra különösen szép és érdekes volt a március 29-i két átvonulás. Az első alkalommal a teherűrhajót mintegy fél fokkal az ISS "alatt" láttam, ráadásul az erkélyemről nézve a két fényes űreszköz látszólag éppen "közrefogta" a kettő közötti fényességű Szaturnuszt. Másfél órával később viszont - nyilván a manővereknek köszönhetően - a teherűrhajó már kicsit távolabb volt az űrállomástól, és határozottan előtte járt.

Az ISS persze egymagában is lenyűgöző látványt nyújt, elsősorban ragyogó fényességének köszönhetően. Most egy időre el kell búcsúznunk tőle, véget ért az esti átvonulások időszaka. A www.heavens-above.com honlapon azonban a továbbiakban is nyomon követhetik, mikor lesz ismét látható Magyarországról a hajnali vagy az esti órákban. És ha sikerül ismét megpillantaniuk az égbolton méltóságteljesen átvonuló, ragyogóan fényes pontot, akkor gondoljanak az ott dolgozó űrhajósokra és az emberiségnek erre a nagyszerű közös vállalkozására. És arról se feledkezzenek meg, hogy ebből a vállalkozásból Magyarország is kiveszi a részét: a fedélzeten évek óta működik egy magyar sugárzásmérő, és a közeljövőben néhány magyar kísérletet is végre fognak hajtani az űrhajósok.

Both Előd