Magyar legénység a földi marsbázison

Milyen legyen a Mars felszínére érkező első legénység ideális időbeosztása? Hogyan lehet minimálisra csökkenteni a helyzetből, a bezártságból és a feszített munkatempóból adódó konfliktusokat? Milyen eszközöket lehet hatékonyan és biztonságosan alkalmazni űrruhában a terepen? A válaszok részben a földi szimulációs bázisokról érkezhetnek, amelyek egyikének áprilisban tisztán magyar legénysége lesz.

Az első emberes Mars-utazás legkorábban 2030 körül esedékes, de technikai és logisztikai szempontból is nagyon sok még az ismeretlen pont az expedícióban. A fejlesztések nagy része a NASA intézményeiben zajlik, ahol a jövő űrutazóinak tervezett technológiákat fejlesztik. Az előkészületeknek egy kisebb és sokkal olcsóbb vonatkozása az emberes marsfelszíni munka tesztelése. Utóbbi céljából alakult a Mars Society nevű civil szervezet, amely jórészt a NASA-tól függetlenül, bár alkalmanként azzal együttműködve végez előkészítő kutatásokat.

Rövid és hosszú út a Marsra

Az emberes marsutazás végrehajtására készült forgatókönyveknak két fő típusa van: a rövid és a hosszú küldetés. A rövid változat szerint az asztronauták 200-230 nap alatt jutnak a vörös bolygóhoz, majd arra leszállva a felszínen mintegy 30-40 napot töltenek. Ezt követően vissza is indulnak, hogy még elérjék a Marsnál beljebb és ezért gyorsabban keringő Földet. Ebben az esetben a teljes expedíció időtartama 500-550 nap körüli.

A bolygón töltött egy hónap azonban kevés munkára elegendő, ezért sokan a hosszabb expedíciót javasolják. Utóbbi esetben a leszállást követően a legénység addig marad a Marson, amíg egy keringéssel később ismét a bolygó közelébe nem kerül a Föld. Ekkor gyorsabb pályán 150 nap az odaút, és közel ugyanennyi hazafelé, azonban a kettő között 600 napot, majd két földi évet lehet a Marson dolgozni. Ez már sokkal több feladat elvégzéséhez elegendő - mindehhez azonban alaposan meg kell ismerni, miként lehet élni és dolgozni az extrém viszonyok között.

Ennek tesztelésére két ún. Mars-szimulációs bázist létesítettek: az USA belső sivatagos vidékén lévő MDRS-t (Mars Desert Research Station), és a kanadai sarkvidék Devon-szigetén lévő FMARS (Flashline Mars Desert Research Station) állomást. Az MDRS-en 2008. április 13-25. között csak magyar szakemberekből álló gárda teljesít szolgálatot.

Visszatérő Mars-utazó az [origo]-tól

Kereszturi Ákos, a Magyar Csillagászati Egyesület és a Mars Society hazai tagozatának tagja, az [origo] Világűr rovatának vezetője 2004-ben az első magyarként vett részt az amerikai Mars-analógia kutatásban, ő már járt az MDRS-bázison. Akárcsak akkor, most is az lesz a fő feladata, hogy a legénység geológusaként a földtani kutatómódszereket a feltételezett marsbéli viszonyokhoz és a biztonsági követelményekhez optimalizálja. Részletes élménybeszámolóját a küldetés után olvashatják.

A sivatagi kutatóállomás

A legénység lakóhelye a HAB (Hablity) nevű egység, amely egy 8 méter átmérőjű, kétszintes, henger alakú épület. Felső emeletén a személyes lakószobák és egy tárgyalóként, számítógépszobaként és étkezőként egyaránt szolgáló tér található. A földszinten a fizikai, kémiai, biológiai és geológiai laboratóriumok vannak, valamint a szerelőműhely. Itt található továbbá a WC (külön a kis- és a nagydolognak), a zuhanyzó, a két zsilipkamra és egy raktár.

A lakóegység alaprajza (Mars Society)

Az energiát egy külső generátor adja, amely leendő marsbéli mini-atomerőművet szimulálja. A HAB-hoz tartozik még egy mini csillagvizsgáló, egy rádióantenna a részecskezáporokat okozó napkitörések észlelésére, valamint egy üvegház.

A földi MDRS (balra) és a tervezett marsi lakóegység (jobbra), előtérben a növénytermesztésre szolgáló üvegházzal (Mars Society, NASA)

A legénységnek kötött napirendje van, amelyet az alvás és néha egy-egy rövidebb pihenő kivételével teljesen kitölt a munka.

Látogasson el a földi marsbázisra korábbi képgalériánk segítségével!

Az MDRS környéke és a Mars

A kutatóállomást olyan helyen állították fel, amely bizonyos mértékben emlékeztet a vörös bolygó felszíni viszonyaira, ugyanakkor könnyen elérhető egyszerű közlekedési eszközökkel. A Földön a leginkább a Marsra emlékeztető vidék az antarktiszi Száraz-völgyek térsége, ezért ott elsősorban az extrém viszonyokat is kibíró élőlények (extremofilek) megismerése céljából folyik kutatás. Ez a vidék azonban nehezen megközelíthető, és túlságosan megdrágítaná a tervezett marsfelszíni munka tesztelését. Valamivel kellemesebb éghajlatú és autóval is elérhető az MDRS az USA belső sivatagos területén, Utah államban.

Akárcsak egy laboratóriumban, itt is azokat a tényezőket érdemes tesztelni, amelyek könnyen vizsgálhatóak. Ezért a szimuláció, mint azt neve is mutatja, a tervezett marsi kutatómunkának csak részleges utánzása. A kutatások az alábbi adottságokat használják ki ezen a területen:

• Szárazság. Az MDRS környékén nagyságrendekkel több a csapadék, mint amennyi víz a Mars felszínére alkalmanként kifagy, azonban a párolgás is erős, ezért a száraz térségekre jellemző felszínalakító folyamatok dominálnak.
• Minimális vegetáció. Számottevő növényzet és talaj hiányában a felszínalkotó kőzetek könnyen vizsgálhatók, akárcsak majd a Marson.
• Vízszintes üledékes rétegek. Akárcsak a vörös bolygó nagy részén, itt is kevés tektonikus hatás lépett fel, ezért az üledékes rétegek közel vízszintesek.
• Sajátos mállás. A száraz viszonyok között igen lassan, főleg a rövid nedves időszakokban mállik a kőzetek felülete - hasonlót feltételeznek a Marson is.
• Időszakos üledékszállítás. Az MDRS közelében a folyóvízi felszínformálás dominál, azonban ezek a képződmények egy-egy rövid esőzés során alakultak ki. A Marson is sok a vízfolyásnyom, noha az égitest fejlődésének nagy részében száraz volt.
• Viszonylag magas napi hőingás. A sivatagi vidékeken napközben gyakran 40 Celsius-fokot is eléri a hőmérséklet, miközben éjszaka fagyhat. A Marson még ennél is nagyobb a napi hőingás, egyes vidékeken a 100 fokot is elérheti.

A meredek sziklafalak vizsgálata a szimuláció során (balra), és ugyanez egy fantáziarajz alapján a Marson (jobbra) (Mars Society, NASA)

Mindezek mellett a táj vöröses színe is hasonlít a marsbélihez, itt is az oxidált vastartalmú vegyületek miatt. Bármilyen erős is azonban a látszólagos hasonlóság, a két égitest jelentősen különbözik. Az MDRS kutatóállomás közelében nem gyengébb a nehézségi erő, mint a Marson. Emellett a hőmérséklet is magasabb a marsi átlagos -60 Celsius-fokhoz viszonyítva, a földi légkör több mint százszor sűrűbb, és nincsenek gyilkos intenzitású ultraibolya sugarak, valamint a felszín anyaga sem mérgező. Az ügyesen megválasztott kutatási feladatok azonban itt is végrehajthatók, és a belőlük leszűrt eredményeket a Marson egyszer talán kamatoztatni lehet.

Már Magyarországon is volt Mars-szimuláció

2004-ben volt már tisztán magyar legénység egy földi marsbázison: nem olyan jól felszerelt helyen és drága műszerekkel, mint a mostani, de tudományos szempontból igen alaposan előkészített, a feladatra ugyanolyan lelkesen készülő csapattal. A helyszínt is a lehető legjobban választották ki: a vörös és kietlen gánti bauxitbányában valóban a Marson érezhetjük magunkat, ami a látványt illeti. A modellkísérletet a Mars Society magyar tagozata szervezte I. Magyar Mars Expedíció néven, és a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban működő Supernova Csillagászat-Űrkutatás szakkör, illetve a Robotépítő szakkör diákjai vettek részt benne, Sik András vezetésével. (Részletesen lásd korábbi cikkünkben.)

A magyar legénység feladatai

Egy összezárt, feszített munkarendű, izolált csoport viselkedésének pszichológiai jellemzőit vizsgálják utólagos elemzéssel az MTA Pszichológiai Intézetének munkatársai. A sivatagi környezetben jellemző meteorológiai folyamatokat az ELTE-n összeállított terepi műszercsomaggal tanulmányozzák, amely WIFI-vel küldi folyamatosan a méréseket a lakóegység számítógépének. Itt elsősorban a sivatagi, gyorsan melegedő felszín hatását tanulmányozzák: miként befolyásolja a sajátos környezet a légáramlásokat, a keveredési folyamatokat, valamint miként terjed lefelé a meleg a talajba?

Vizsgálják emellett, hogyan lehet a terepi munka útvonalait és eszközeit optimalizálni a vizsgálandó geológiai képződmények méretéhez, alakjához és egyéb jellemzőihez. Emellett a szintén magyar fejlesztésű HUSAR gyakorló űrszondával (roverrel) azt tanulmányozzák, miként egészíthetik ki annak képességei az emberes munkát. A kísérletnek része továbbá a "Földdel" (tehát az itthon maradt munkatársakkal) folytatott kommunikáció vizsgálata, különös tekintettel arra, hogyan lehet távolról segíteni a kint végzett munkát. Az expedícióról film is készül, és a kint folytatott munka dokumentációja összehasonlítható lesz a korábbi legénységek által elvégzettekkel.

Emberrel a Marsra - előadás a Polaris Csillagvizsgálóban

Emberrel a Marsra címmel Dr. Horváth András űrkutató-csillagász április 15-én, este 19 órai kezdettel tart előadást a Polaris Csillagvizsgálóban (Budapest, III. kerület, Laborc u. 2/c).

Az érdeklődők megtudhatják, milyen tudományos, technikai és emberi kihívásokkal kell szembenézni az emberes Mars-expedíció során.

Amennyiben sikerült a HungaroMars 2008 expedícióval az interneten felvenni a kapcsolatot, a kutatóút résztvevői is bejelentkeznek az este. Az előadás az interneten, a Polaris TV élő adása keretében követhető, emellett az MDRS webkameráján keresztül a marsbázis hétköznapjaiba is bepillanthatnak az érdekődők.