Az Aral-tó két fő tápláló folyója a Szir-darja és az Amu-darja. Vizüket az 1960-as évek óta gyapotföldek öntözésére használják. Az erre szánt víz azóta hiányzik a folyók beszállítása és a párolgás közti, a félsivatagi zónában különösen kényes egyensúlyból, így a tó egyre zsugorodik. Ma már csupán szerény torzója a hajdani kiterjedt vízfelületnek, gyakorlatilag kisebb tavacskák láncolatává csappant.
A szárazra került tófenék egykori iszapja ma már csak por, és ha - mint a mostani felvételen is látjuk - egy erősebb szélroham érkezik, az felkapja, és száz kilométerekre repíti, tovább fokozva ezzel a vidék megpróbáltatásait.
A tó eredeti állapotát Alekszej Butakovnak, az orosz birodalmi haditengerészet parancsnokának 1848-49-ben felmért, 1853-ban kiadott térképe alapján tanulmányozhatjuk (fent). Az Aral alakja ezen nagyon hasonló a néhány évtizede még az iskolai atlaszainkban ábrázolthoz: ez is jelzi, hogy a drámai változás az elmúlt évtizedekben következett be, és egyre gyorsul.
A Terra műhold MODIS-rendszerének felvétele április 10-én készült.
Ajánlat: Felvételeken az Aral-tó déli részének zsugorodása az elmúlt 30 évben
Ökológiai katasztrófák képei a Times világatlaszban - az Aral-tó