Az eddigi legjobb képek a Mars félelmetes holdjáról

A Mars Reconnaisance Orbiter-űrszonda minden korábbinál részletesebb felvételein látványos csuszamlások figyelhetők meg a Mars apró holdja, a Phobos felszínén.

A Phobos a Mars egyik szabálytalan alakú, 22 x 12 kilométeres holdja. Annyira közel kering a bolygóhoz, hogy annak sarkvidéki területiről nem is látható, onnan nézve nem emelkedik a horizont fölé. Emellett közel háromszor gyorsabban kering a Mars körül, mint ahogy a bolygó forog. Ettől áll elő a furcsa helyzet, hogy a Mars felszínéről nézve a Phobos nyugaton kel és keleten nyugszik, látszólag minden más égitesttel ellentétes irányba mozogva.

A Mars Reconnaisance Orbiter-űrszonda (MRO) HiRISE kamerájával nemrég több felvételt is készítettek a Phobosról. Bár ezek maximális felbontása nem haladja meg a korábbi legjobb MGS-fotókét (azokon 4 méter volt a legkisebb azonosítható részlet), mégis sokkal tisztábbak, kevesebb zajjal terheltek, ezért látványosabbak.

Az MRO 2008. március 23-án haladt el a Phobos mellett, amikor maximálisan 5,8 méter felbontású képeket rögzített róla, mintegy 5800 kilométer távolságból. A képeken a legfeltűnőbb alakzat a 9 kilométer ármérőjű Stickney-kráter, az égitest legnagyobb becsapódásos képződménye. Sok kisebb kráter, valamint néhány szikladarab is látható még a képen, de talán ezeknél is feltűnőbbek az egymással párhuzamos mélyedések.

Utóbbiak kiterjedt rendszert alkotnak, amely a hold egész felületén követhető. Eredetük pontosan nem ismert. Egy részük mintha a Stickney-krátertől indulna ki radiálisan, és talán a kráter robbanásakor keletkezett repedéseket mutatja, de a barázdák helyzete alapján más magyarázat is elképzelhető. Már régebben felmerült, hogy az árkok az égitest réteges belső szerkezetének felszíni nyomai, amelyek még akkor keletkezhettek, amikor a Phobos egy nagyobb égitest részét alkothatta.

Sok barázda kráterek láncolatára emlékeztet. Ezek úgy is létrejöhettek, hogy Mars körüli pályán keringő törmelék "bombázta végig" a felszínt. A törmelékek csoportjai származhattak a Phoboson történt becsapódásokból is, de akár a Mars felszínéről kirobbant, és a bolygó körüli pályán maradt töredékek ütközései is létrehozhatták azokat.

A látványos felszínformák másik típusát a meredek részeken bekövetkezett a lejtős tömegmozgások jelentik, elsősorban a kráterek belső lejtőin. Bár a Phobos felszínén a nehézségi erőtér közel ezerszer gyengébb a földinél, látványos omlásos, csuszamlásos formák alakulnak ki. Ezek a felszín egyes részeinek korbecslésében is segítenek: a kozmikus erózió ugyanis idővel sötétíti és vörössé színezi az anyagot - ennek megfelelően minél világosabb és kékesebb árnyalatú egy terület, annál fiatalabb. A legfiatalabb csuszamlások kékesfehér árnyalatuk révén azonosíthatók.

A Phobos brazádált felszíne. A kép nagyméretű változatának letöltése (HiRISE, JPL, UA)

A Phobos felszínén látható színkülönbségek kontrasztfokozott képe. A fotó nagyméretű változatának letöltése (HiRISE, JPL, UA)