Vulkánkitöréseket keres a Venus Express-űrszonda

A Vénusz légkörében a kéndioxid-koncentráció változását azonosították, ami akár vulkáni aktivitással is kapcsolatban lehet.

A sűrű felhőtakaróba burkolódzó Vénusz felszínének kora jelenlegi ismereteink alapján legfeljebb 0,5-1 milliárd év lehet - tehát viszonylag fiatalnak mondható. Mivel a Vénusz majdnem akkora, mint a Föld, jelentős belső hőtermeléssel bírhat. Mindezek fényében logikus feltételezés, hogy a felszínén még működhetnek tűzhányók, az esetleges vulkánkitörések megfigyelése azonban az átlátszatlan légkör miatt igen nehéz.

Egy lehetséges közvetett módszer a vulkáni gázok légköri koncentrációjának megfigyelése, merrt ezek változása a tűzhányók működésével állhat kapcsolatban. Az ilyen megfigyelésekre ideális jelölt a kén-dioxid, amely gyakori vulkáni gáz, és a bolygó légkörében meg is található. Az atmoszférában lévő mennyisége hosszú idő alatt csökkenne, mivel megkötődne a felszíni anyagokban - és ennek megfelelően el is tűnne a légkörből, ha nem lenne utánpótlása. Korábbi űrszondákkal két eltérő alkalommal készített mérés között jelentősen megváltozhatott a gáz mért koncentrációja, ami akár egy vulkánkitöréstől is előállhatott.

Az ESA Venus Express-szondája a kén-dioxid gyakoriságát a SPICAV detektorral méri. A műszerrel a bolygó korongjának peremét, a légkör 70-90 kilométer magas, ritka tartományát vizsgálják. Távoli, fényes csillagokat követnek az észlelés során, amelyek fénye a kedvező térbeli helyzet révén egy ideig az atmoszféra felső, ritka rétegén halad keresztül. Itt a légköri gázok elnyelik a fény egy részét, amelyek összetétele és koncentrációja a sugárzás hullámhossz szerinti eloszlásából megbecsülhető.

Az így készült megfigyelések során sikerült rögzíteni, hogy néhány napnyi különbséggel a kén-dioxid koncentrációja a korábbi érték kétharmadára csökkent. A jelenség pontos eredete nem ismert, csak annyi biztos, hogy a légkör magas tartományaiban a napsugárzás miatt a kérdéses molekulák élettartama viszonylag rövid. Eszerint a megfigyelés elején egy kén-dioxidban kifejezetten gazdag, majd a végén egy szegényebb vidéket tanulmányozott a műszer. A VIRTIS detektorral az atmoszféra alacsonyabb részeiben, a felszín felett 35-40 kilométer magasan is vizsgálták a kén-dioxid koncentrációt, ahol a változás kisebbnek, közel 40%-nak mutatkozott.

A módszer vázlatosan: a Venus Express-űrszonda a bolygó felsőlégkörének összetételét egy távoli csillag fényében keletkezett elnyelési vonalak segítségével vizsgálja (ESA, AOES Medialab)

Bár a koncentráció módosulása egyértelmű, a bolygó légköri kémiai folyamatiról sajnos keveset tudunk, ezért a megfigyelés egyelőre nehezen értelmezhető. A vulkáni modell alapján elképzelhető, hogy egy korábbi kitörésből származó anyagot sikerült az első észleléskor megfigyelni - majd később a légkörnek átlagos, alacsonyabb kéndioxid-koncentrációt mutató részét rögzítették. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a légköri áramlások és a napsugárzás hatása jelentős eltéréseket hozhat a kérdéses molekula gyakoriságában, a vulkanizmustól teljesen függetlenül.

Jelenleg is működő tűzhányókra megbízható bizonyítékot az szolgáltatna, ha a felszín valamely régiójához kapcsolódó magas kéndioxid-koncentrációt sikerülne kimutatni, avagy a működő tűzhányó magas hőkibocsátását lehetne megfigyelni.

A VMC kamera hamisszínes felvételeiből összeállított animáció, amelyet 2006. május 22-én rögzítettek (ESA)