GLAST - elindult az új űrteleszkóp

Többszöri halasztás után június 11-én elindult a GLAST űrteleszkóp, amely a nagyenergiájú csillagászati jelenségeket vizsgáló eddigi legérzékenyebb berendezés a Föld körüli pályán. 

Az űreszközt szállító Delta-2-es hordozórakéta a floridai Cape Canaveral űrrepülőtér 17B jelű indítóállásáról startolt. Neve egy mozaikszó, az angol Gamma-ray Large Area Space Telescope ("nagy égterületet lefedő gammatávcső") kifejezés kezdőbetűiből. A négytonnás szerkezet nagyenergiájú, rövid hullámhosszú sugárzásokra vadászik, amelyeket a légkörön kívülről lehet ideálisan megfigyelni. A 690 millió dollár összköltségű berendezés a tervek alapján legalább öt, maximum tíz évig fog üzemelni jelenlegi 95 perc keringési idejű, alacsony Föld körüli pályáján.

Nagy látómezejű teleszkópja révén közel háromóránként, azaz naponta 16 alkalommal lefedi az egész égboltot - de ha valamely más műszertől riasztást kap, gyorsan ráállhat az új célpontra. Elsősorban olyan folyamatokat vizsgál, amelyek általában neutroncsillagokhoz, szupernagytömegű fekete lyukakhoz, szupernóva-robbanásokhoz kapcsolódnak. Fő területe természetesen a gammafelvillanások tanulmányozása lesz, de emellett a láthatatlan tömeg jobb megismerésében is közreműködhet.

Két főműszere a LAT és a GBM detektor. A LAT (Large Area Telescope) egy nagy látómezejű távcső, amely a 30 MeV és 300 GeV közötti energiájú fotonokat képes érzékelni. Egyszerre az égboltnak közel 20%-át képes lefedni, felbontóképessége nagyságrendileg az emberi szeméhez hasonló. A legnagyobb energiájú fotonoknál néhány ívperc, míg a kisebb energiájúaknál közel 3 fok pontossággal méri be a forrás irányát. A GBM (GLAST Burst Monitor) a váratlanul jelentkező gammafelvillanásokra vadászik, a 8 keV és a 30 MeV közötti energiatartományban.

A GLAST a nagy űrteleszkópok (Hubble, Spitzer, Chandra) sorát gyarapítja. Elődjeként említhető az 1991-ben startolt és 2000-ig üzemelt CGRO (Compton Gamma Ray Observatory), amelynek eredményeiből kiderült, hogy a nagyenergiájú tartományban sok érdekes csillagászati jelenséget lehet megfigyelni. Főleg a gammafelvillanások területén várnak áttörést a GLAST-tól a szakemberek, a szonda ugyanis a becslések alapján közel minden második nap képes lesz egy új gammavillanás felfedezésére és részletes megfigyelésére.

A Föld körül keringő űrobszervatóriumoknak két nagy előnye van a földi telepítésű távcsövekkel szemben: egyrészt nincs felettük a megfigyeléseket zavaró légkör, másrészt olyan hullámhossz-tartományokban is dolgozhatnak, amelyek bolygónk felszínéről nem érhetők el. Utóbbi terület napjaink digitális forradalma révén kiemelten fontos: ma már olyan nagy adatbázisok, virtuális obszervatóriumok is léteznek, amelyek segítéségével eltérő műszerekkel, eltérő hullámhosszakon végzett megfigyelések is összehasonlíthatók egymással.

Fantáziarajz a Föld körüli pályán üzemelő GLAST űrteleszkópról (NASA)