Egy 15 éves megfigyeléssorozat keretében egy tőlünk 1500 fényévre, az Orion-köd csillagkeletkezési zónájában lévő fiatal kettőscsillagot tanulmányoztak. A páros úgynevezett fedési kettőst alkot, ahol a tagok egymás körüli keringése során leírt pályasík párhuzamos a látóirányunkkal, ezért a Földről nézve időnként kitakarják egymást, és együttes fényük ilyenkor lecsökken.
Robert Mathieu (University of Wisconsin-Madison) és kollégái a megfigyelések elemzése alapján arra jutottak, hogy a két csillag tömege egymáshoz hasonló, a Nap tömegének 41%-ához közeli. A modellek alapján egy csillag fejlődésének jellemzőit, fejlődési sebességét elsősorban tömege, továbbá az összetétele határozza meg. Mivel e két csillag ugyanabból a felhőből született, és a tömegük is hasonló, egyéb paramétereiknek is emlékeztetniük kellene egymásra.
Kiderült azonban, hogy az egyik égitest közel kétszer fényesebb a társánál, és felszíne mintegy 300 fokkal melegebb is annál. A méretük sem egyezik meg, 10%-nyi különbséget mutatkozik közöttük. Mindez ellentmond a kettőscsillagok keletkezését leíró hagyományos elgondolásoknak.
A megfigyelések legegyszerűbb magyarázata szerint az egyik égitest közel 500 ezer évvel a társa előtt született, ezért máshol tart fejlődési útján, s ez okozza az eltéréseket. Régebben mindkét objektumot egymillió évesnek tekintették, kis tömegük miatt még nagyjából 50 milliárd évig fognak sugározni. Az új felismerés miatt elképzelhető, hogy változtatni kell a kettőscsillagok keletkezését leíró modelleken. Lehetséges tehát, hogy két zsugorodó, és egymás körül keringő, hasonló tömegű felhő egyike sokkal gyorsabban válik érett, ún. fősorozati csillaggá, mint a társa. A születésük időpontjában mutatkozó eltérés pontos oka egyelőre ismeretlen.
A Cerro Tololo Inter-American Obszervatóriumból készült felvétel a kérdéses csillag kettősről, amelyek képe egyetlen, összeolvadó pontként jelentkezik (nyíl) (NASA-JPL/HST, David James, Vanderbilt)