Az elmúlt néhány évtizedben a globális felmelegedés ellenére az Antarktisz belső területén enyhén csökkent az őszi és tavaszi átlaghőmérséklet. A jelenségért az újabb vizsgálatok alapján az ózonlyuk felelhet. Ózonlyuknak a sarkvidéki térségben, a légkör 10-30 kilométer magas tartományában lévő háromatomos oxigénmolekulák erősen lecsökkenő koncentrációját nevezik.
Judith Perlwitz (University of Colorado, Boulder, NOAA) modellje alapján az ózonlyuk módosítja a térségben lévő légtömegek hőmérsékletét. Az ezzel kapcsolatban kialakuló áramlások erősítik a déli kontinens körüli nyugatias szeleket, amelyek egy körkörös áramlási rendszer keretében mozognak az Antarktisz körül.
A fenti áramlási rendszer legfontosabb következménye, hogy viszonylag jól elszigeteli a déli kontinens belső területét az alacsonyabb szélességek felől beáramló enyhébb levegőtől. Az utóbbi melegebb légtömegek ezért nem tudták az elmúlt időszakban a globális felmelegedéssel párhuzamosan a várható mértékben emelni az Antarktisz belső részének hőmérsékletét.
Mindent összevetve kimondhatjuk, hogy bár az Antarktisz jégpáncélja is "érzi" a globális felmelegedés hatását, a folyamat a kontinens belső részein a várhatónál gyengébben jelentkezik. Az előrejelzések alapján az ózonlyuk a XXI. század vége felé fokozatosan gyengülni fog, és az ózonréteg lassan visszanyeri korábbi állapotát - ennek megfelelően a fenti hatás is fokozatosan csökken.
A melegebb levegő jobban behatolhat majd a kontinens belső vidékére, emelve a hőmérsékletet és gyorsítva a jégtakaró zsugorodását. Emiatt a déli kontinens belső vidékein a XXI. század végére szélsőséges esetben akár 9 fokkal is emelkedhet az átlaghőmérséklet.
A mellékelt négy ábra az ózonlyuk fejlődését mutatja. A Dobson-egység az ózon oszlopsűrűségének mértéke. 1 Dobson-egység azt jelenti, hogy ha egy adott terület feletti összes ózont a Föld felszínére hoznánk, ott 1 atmoszférra nyomáson és 0 Celsius-fokon 0,01 mm vékony réteget alkotna (NASA)
A változás a környező térségre is hat, amelynek keretében Ausztrália tovább melegedik és szárazodik, ellenben Dél-Amerika csapadékosabbá válik. Az ózonréteg jellemzőit eddig kevéssé vették figyelembe a globális klímamodellekben, az újabb kutatások alapján azonban fontos szerepet játszhat.