Megjegyzés: a cikkben szereplő információkat június 2-án reggel frissítettük.
A Phoenix robotkarjának tesztelése keretében az űreszköz teste alatti felszínt is megvizsgálták, ezt a területet a felső panorámakamera nem láthatja. A kar végén lévő kamerával azt akarták tanulmányozni, hogy milyen mértékben alakították át a felszínt a szonda fékező hajóművéből kiáramló forró gázok.
A felvételeken egy érdekes terület mutatkozott, amely az alábbi képen jobbra fent, de még a szonda teste alatti részen látható. Itt a felszín észrevehetően különbözik a környezetétől, valamivel világosabbnak és simábbnak mutatkozik.
A robotkar kamerája által készített kép közepétől kissé jobbra felfelé látható sima felszín akár a talajban lévő jégtest is lehet (fotó: NASA/JPL-Caltech/University Arizona)
Az alakzat eredete egyelőre ismeretlen. Az egyik lehetőség, hogy egy eredetileg is a felszínen lévő kődarab lehet a képződmény. Ez egyelőre nem tűnik valószínűnek, mivel lényegesen nagyobb, mint a területen látható egyéb kőtömbök. (Az eddigi felvételek alapján jellegzetesen apró, néhány centiméteres szikladarabok vannak csak a vidéken - nagyobbak nem láthatók.) A sajátos méreteloszlást talán az itt feltételezett speciális, ún. periglaciális (fagykörnyéki) folyamatok okozzák, amelyek méret szerint osztályozni tudják a kőtömböket.
A másik és izgalmasabb lehetőség, hogy a hajtómű a felszíni takaró anyagát elfújta, és az alatta lévő réteg vált láthatóvá. Ez lehet valamilyen erősebben összecementált anyag, akár jelentős víztartalommal.
A Phoenix alatt lévő furcsa alakzat, északról dél felé tekintve. A kép felső részén a szonda hajtóműveinek fúvókái látszanak (NASA, JPL, Caltech, UA)
A fenti képen a két nagy, szögletes lapra emlékeztető forma felülete fényes, ami a vízjég lehetőségét erősíti. A képek alapján eredetileg 5-10 centiméter mélyen húzódhatott felületük az eredeti felszín alatt. Részletek nem látszanak rajtuk, de a távolabbinak a tetejére kevés por szóródott vissza. A két nagy szerkezetet a poligonokhoz hasonlóan egyenes peremek határolják - elképzelhető, hogy két poligon letisztított belsejét fújták le a hajtóművek.
Elképzelhető tehát, hogy a Phoenix ásás nélkül, már a küldetés elején vízjeget talált - mindez azonban egyelőre igen bizonytalan. További lehetőség, hogy a furcsa, sima felületet a szonda hajtóműve hozta létre, amely esetleg részben megolvasztotta a kőzetszemcsék közötti feltételezett vízjeget, majd azok ismét összefagytak.
Május 31-én újabb képet közöltek, amely egészen közelről mutatja a furcsa alakzatot. Ezen jól megfigyelhető, hogy sima felszín, valamint kerekített, ívelt peremek jellemzik, és szintén kerekded mélyedések figyelhetők meg rajta. A forma alapján nem sikerült közelebb kerülni az eredet megállapításához, ilyen alakzatok ugyanis mind jégen, mind pedig idős, erodált kőzeteken kialakulhatnak.
Közelkép a Phoenix alatti furcsa alakzatról (NASA, JPL, Caltech, UA)
A Phoenix alatti jéggyanús, átmenetileg "Hókirálynőnek" elnevezett képződmény időbeli változását is érdemes figyelni. Elképzelhető ugyanis, hogy a légkörből friss vízjég csapódik le rá. Utóbbi jelenség lehetséges oka, hogy az északi nyár idején relatíve magas a légköri vízgőztartalom, emellett egy jeges felszín napközben is hidegebb marad a környező törmeléknél - ami megkönnyíti rajta a jégképződést. Ugyanakkor mindez a szonda alatti árnyékos területen található, tehát a napsugárzás hatása itt kevésbé érvényesülhet.
Mindent összevetve egy érdekes, de egyelőre ismeretlen eredetű alakzatot fedezett fel maga alatt a szonda, amely lehet, hogy jelentős mennyiségű vízjeget tartalmaz. A Phoenix az elmúlt napokban egy kiterjedt tesztelésen ment keresztül, és minden műszere megfelelően üzemel - jó esély van rá, hogy a most talált képződmény mibenlétét rövid időn belül meghatározza. Amennyiben kiderül, hogy valóban vízjégről van szó, ez lenne az első közvetlen bizonyíték arra, amit a közvetett vizsgálatok alapján már nagy biztonsággal feltételezhetünk, nevezetesen hogy vízjég van a Mars talajában.
Az első érintés
A Phoenix május 31-én első alkalommal érintette meg a Mars felszínét a robotkarjával. A kar végén lévő apró, lapát alakú szerkezet egy érdekes, lábnyomra emlékeztető alakzatot hagyott maga után a felszínen. A mélyedést alakja után a földi szakemberek játékosan "Jeti-lábnyomnak" nevezték le. Az alábbi felvételen jól látható, hogy a törmelék a kérdéses helyen bemélyedt, ami arra utal, hogy laza, porózus szerkezetű, anyaga enyhén tömöríthető.
A robotkar bemélyedő nyoma a felszínen (NASA, JPL, Caltech, UA)
A szonda egyébként jól üzemel, bár a TEGA-berendezés tesztelésénél tapasztaltak egy kisebb zárlatot. A jelek alapján ez átmeneti jelenség volt, és nem befolyásolja a működését.
A következő napok eseményei
A Phoenix az újabb utasítások révén rövidesen megkezdheti a robotkarral az első műveleteket. Az eddig hazaküldött képek alapján megkezdődött a környék terepmodelljének összeállítása, amely a mintavételi helyszínek kijelölésében segít. Mivel a sarki nyár rövid, a Phoenixnek csak három hónapja van a vizsgálatok elvégzésére. Ennek fényében - a tervek szerint - a jövő héten meg is kezdi az első vájat mélyítését a felszínbe. Ezek a vizsgálatok lesznek a legfontosabbak a küldetés alatt: a talajban a víz és közvetetten az élet nyomait keresi majd a szonda. A küldetésről készült első részletes összefoglalónkat előző cikkünkben olvashatják.
Olvasóink véleménye Az elmúlt hetekben megkérdeztük olvasóinkat arról, hogy véleményük szerint mit fog találni a Phoenix a Marson. A válaszok:
Összesen 9689 válasz érkezett. |