Nagyobb tempót diktálnának a Phoenixnek a Marson

Negyvenöt nap után a Phoenix elsődleges küldetésének feléhez érkezett, így itt az ideje, hogy a legfrissebb információk bemutatása előtt rövid mérleget vonjunk az eddigi munkáról. Az egyik legfontosabb feladat még mindig a vízjég biztos azonosítása, ahol a szonda már közel van a célhoz. Egyelőre semmit nem tudunk azonban az egykori életre utaló esetleges egyéb anyagokról, ezért a szakembereknek a jelenleginél gyorsabb tempóra kell sarkallniuk az űreszközt, mert aztán jön a kemény marsi tél.

A Phoenix május 25-i landolása óta rendszeresen beszámoltunk rovatunkban a Mars felszínén végzett munkáról. Röviden összegezve az eddigi legfontosabb tudományos eredményeket, a következő új ismeretekkel gazdagodtunk a vörös bolygóval kapcsolatban. Az eddigi megfigyelések alapján egy vízjégben gazdag vidéken történt a landolás, ám a felszínt egy néhány centiméter vastag, kiszáradt törmeléktakaró borítja. A sokszögletű poligonok, a szonda alatti, a törmelék alól kibukkanó sima és világos felszín, valamint az első, Dodo-Goldilocks névre keresztelt ásásnyomban mutatkozó és idővel zsugorodó fehér foltok egyaránt a felszínhez közeli vízjég jelenlétét támasztják alá, az elméleti modellekkel és a korábbi, közvetettebb megfigyelésekkel megegyezően. A szonda működése már csak ezért is sikeresnek mondható, tervezett feladatait pedig sorra teljesíti.

Ugyanakkor kiderült, hogy egy ilyen típusú, aprólékos felszíni műveleteket igénylő küldetés sokkal lassabban halad, mint azt a földi kísérletek alapján tervezték. A Mars kutatása feltehetőleg napjainkban jut el arra a pontra, ahol kezdenek látványossá válni a robotok és az emberek képességei közti különbségek. A Phoenix berendezései már összetett feladatokat is képesek elvégezni, ugyanakkor egyre több azonnali, helyszíni döntésre lenne szükség, amire napjaink robotjai nem képesek.

Vízjég: meg fel kell tenni az i-re a pontot

A H₂O közvetlen, színképi kimutatása egyelőre nem történt meg, pedig ez fontos mérföldkő lenne az űrkutatás történetében. Mint azt korábban írtuk, a TEGA detektor első kemencéjébe csak több nap késéssel sikerült bejuttatni a legelső mintát. A szonda tetején várakozó anyag jégtartalmának egy része elszublimálhatott a napsugárzástól, továbbá csak az apró szemcsék jutottak át (rázás után) a sűrű rácsozaton - ez is közreműködhetett abban, hogy a minta száraznak bizonyult. Feltehetőleg a nagyobb, a műszerbe be nem jutott darabokban volt több az anyagot összecementáló jégből. Az első minta egyébként a regolit (törmeléktakaró) felső, száraz részéből származott. Feltehetőleg ezek miatt nem mutatkozott benne jég az első két hevítés során, amikor 35, illetve 175 Celsius-fokig melegítették.

A tobábbi melegítés során elméletileg a 400 Celsius-fok környékén felszabaduló szén szerves anyagokból jöhet (amelyek lebomlása egészen 800 fokig járhat szénkibocsátással). A karbonátok lebomlásával felszabaduló szén 600-700 fok környékén jelentkezik, szén-dioxid gáz formájában. A további hevítés során pedig H₂O is felszabadulhat, elméleti megfontolások alapján ugyanis ún. abszorbeált víz is lehet a szemcsékben. Ez igen erősen kötődik az ásványi felületekhez, szerencsés esetben ennek azonosítását remélik a szakemberek az 1000 fokig végzendő hevítés során.

Snow White: harc a jégréteggel

A Snow White ásásnyom

Az első elemzési próbák után a Phoenix június 26-án tovább ásott a Wonderland nevű területen. A művelet keretében (akárcsak az itt végzett első ásáskor) ismét bebizonyosodott: kemény, ellenálló réteg van néhány centiméter mélyen a felszín alatt. Elképzelhető, hogy a fúrót is használják majd, hogy mintát vegyenek belőle.

A jobb oldali felvételen a Snow White nevű új ásásnyom látható a szonda mellett, amelynek alja feltehetőleg az alatta húzódó jégréteg miatt vízszintes. Nagyjából sikerült "letisztítani" a tetejét, felette már alig van a száraz regolitból származó törmelék (NASA, JPL, Caltech, UA)

A következő fontos lépés az innen kiemelt anyag elemzése lesz. Ezt a lehető leggyorsabban akarják bejuttatni a TEGA kamrájába, természetesen óvatos rázás segítésével, hogy minél kisebb legyen a szublimációs veszteség a kiemelés és a beszórás között eltelt idő alatt. A feladat végrehajtását tovább bonyolítja, hogy zárlat is fellépett a TEGA rendszerében, amelyet egyes elgondolások alapján a rázás okozott - utóbbit ezért igyekeznek a jövőben minimalizálni.

A jégréteg azonban egyelőre igen kemény diónak bizonyul a Pheonix számára, nehéz mintát venni belőle. Megbontására három eszköze is van a szondának: a lapát elején lévő titániumpenge, a lapát alján található wolfram-karbid penge, valamint a lapát mögötti fúró. A korábbi napokban kétszer 50 kaparást végeztek a pengékkel, amitől az eddig nyert törmeléknél kisebb szemcséjű, finom anyag keletkezett. A kis mennyiség és az apró szemcseméret miatt azonban a lapát többszöri próbálkozás során sem tudott belőle kimutatható mennyiséget felmarkolni. Következő lépésként a fúrót fogják használni a kemény felület megbontására.

Eközben a minta vizsgálata a mikroszkóppal is zajlik. Utoljára az OM7 jelű mágnest érintették a felszíni törmeléktakaróhoz, amelynek felületére sok mágnesezhető szemcse tapadt. A cikk elején jobbra fent látható két felvétel bal oldali része az érintés előtt, a jobb pedig azután készült a mágnes felületéről.

A TECP detektor villája közelít a felszínhez (NASA, JPL, UA)

A Phoenix kedden a MECA berendezés részét képező, de attól függetlenül elhelyezett TECP detektor villás részét is kipróbálta (lásd a fenti animáción), beleszúrva a felszíni törmeléktakaróba. A 2,3 méter hosszú robotkar végén lévő berendezés a regolit hő- és elektromos vezetőképességét méri, miközben 1,5 centiméter hosszú hegyes tűit a törmelékben mozgatja.

Az MRO felvétele a Phoenixről

A szonda a nagy felbontóképességű mikroszkópját is kipróbálták, egyelőre csak kalibrációs céllal. A berendezés 100 nanométeres részleteket is képes megfigyelni, amely 20-szor kisebb, mint amit a gyengébb felbontóképességű optikai mikroszkóp láthat.

A ledobott hőpajzs is feltűnt

Egy korábban általunk is bemutatott felvételen a Mars Reconnaisance Orbiter-szonda (MRO) HiRISE kamerájával ereszkedés közben megörökítette a Phoenixet. Az eredeti fotón is jól látszott, amint a leszállóegységet ejtőernyője lassítja a légköri ereszkedés során.

A felvételt azóta tovább finomították, és előtűnt rajta a szonda még egy eleme: a ledobott hővédő pajzs, amely apró fekete foltként zuhan lefelé, ez látható a jobb oldali képen.

A következő hetek programja

A küldetés fő időszakából 40-50 nap van már csak hátra. Ezalatt kellene a felszín alatti, fent bemutatott kemény anyagból minél több mintát venni és azt elemezni - később ugyanis a Nap már nem emelkedik elég magasra a látóhatár fölé, hogy a napelemek a robotkar mozgatásához elég energiát adjanak. Ideális esetben a szonda még 3-5 mintavételt és azok részletes elemzését képes végrehajtani, amelyek során minél mélyebbre kellene ásnia. A pillanatnyi helyzet és az eddigi tapasztalatok alapján ez nem lehetetlen, de ehhez a szakembereknek a jelenleginél gyorsabb tempóra kell sarkallniuk a Phoenixet.

A munka gyorsítása azért is fontos lenne, mert a szondának nem csak a jég azonosítása a feladata. A H₂O mellett annak egykori állapotára is következtetni próbálnak a szakemberek, emellett további összetevőket, köztük szerves anyagokat is keresnek. A sok megfigyelt paraméter összevetése alapján azt szeretnék körvonalazni, hogy a sarki területeken milyen állapotok uralkodtak az elmúlt néhány millió évben, és ezen körülmények alapján elképzelhető-e, hogy ott esetleg ellenálló, a földihez részben hasonló élőlények létezhettek, illetve fennmaradhattak.

Az olvasók véleménye a Phoenix űrszondáról

A kitűnően felszerelt Phoenix űrszonda május 25-én landol a Mars felszínén. Az élet nyomait is keresi. Ön szerint mit fog találni?

• Élőlényeket 8.4 % (541)
• Csak kövületeket 15.3 % (983)
• Csak életre utaló molekulákat 48.6 % (3126)
• Semmit 27.7 % (1785 )

Készült összesen 6435 felhasználó véleménye alapján.