2010 májusában indul utoljára űrrepülőgép

A NASA hivatalosan is kijelölte a "nyugdíjazás" előtt álló űrrepülőgép-flotta utolsó küldetésének időpontját. A végső startot az Endeavour végzi 2010. május 31-én, közel 30 évvel azután, hogy az első space shuttle elhagyta a Földet.

A következő tíz küldetés közül kilenc a Nemzetközi Űrállomás (ISS) további kiépítését szolgálja. Az egyetlen kivétel az Atlantis idén október 8-ra tervezett útja lesz a Hubble-űrtávcsőhöz, amely a teleszkóp negyedik és egyben utolsó szervizelése lesz.

November 10-én már az ISS-hez indul az Endeavour, és feszített tempóban következnek a további repülések. Az egyik legfontosabb felszállítandó szerkezeti elem a negyedik nagy napelemszárny rögzítőszerkezete, amelyet a tervek alapján 2009 februárjában visz fel a Discovery.

A nagyobb elemek közül szintén szállításra vár még az európai készítésű, 1,8 tonnás és 3 méter átmérőjű Cupola, amely látványos része lesz az űrállomásnak: hatalmas ablakain keresztül körpanoráma nyílik az ISS egységeire, a kint zajló műveletekre és természetesen a Földre is. Optikai torzításoktól mentes ablakain keresztül tisztán lehet majd bolygónkat megörökíteni. További fontos elem lesz két új, S-hullámsávú antenna, valamint a Dextre robotkar néhány szerkezeti egysége.

A Cupola a földi szerelőcsarnokban (NASA)

Az űrrepülőgépek 2009-re és 2010-re tervezett útjai

2009.02.12.: Discovery (STS-119) - napelemtáblák utolsó nagy egységének felszállítása
2009.05.15.: Endeavour (STS-127) - a KIBO rendszer maradék egységeinek felszállítása
2009.06.30.: Atlantis (STS-128) - szerelések az ISS-en, köztük a Columbus-modulon is
2009.10.15.: Discovery (STS-129) - szerelések az ISS-en
2009.12.10.: Endeavour (STS-130) - a Node-2 és a Cupola egység összekapcsolása
2010.02.11.: Atlantis (STS-131) - szerelések az ISS-en
2010.04.08.: Discovery (STS-132) - az új orosz MRM modul felszállítása
2010.05.31.: Endeavour (STS-133) - szerelések az ISS-en

Új korszak az űrrepülőgépek után

Az űrrepülőgépek nyugdíjazását követően a személy- és teherszállítás - a szintén amerikai Orion űrhajók üzembe állásáig - a jól bevált orosz Progressz és Szojuz űrhajókon, valamint az európai és ATV és a japán HTV segítségével történik. Utóbbi a távol-keleti ország által tervezett automatikus, 10 x 4,4 méteres, tehát az orosz Progressznél valamivel nagyobb teherűrhajó.

Ez az átmeneti időszak azonban a tervek alapján nem tart sokáig. Már fejlesztik az Oriont és az Ares hordozórakétát, amely a korábbi, a holdutazásokhoz használt Apollo űrhajóknál valamivel nagyobb és természetesen modernebb rendszer lesz. Első próbaként az Ares 1-X jelű, ember nélküli küldetés keretében tesztelik, majd az első emberes repülést 2014-re, a holdutazást pedig 2020-ra tervezik vele.

Fantáziarajz az ISS-hez közeledő Orion űrhajóról (NASA)

Az űrrepülőgép program keretében öt példány készült: az Enterprise nevű demonstrációs modell, valamint a Columbia, a Challenger, a Discovery, az Atlantis és az Endeavour. Ezek közül a Challenger 1986-ban az indulás során, a Columbia pedig 2003-ban a visszatérésekor semmisült meg, 14 asztronauta életét követelve.

Az űrrepülőgépet az újrafelhasználhatóságból adódó takarékossági szempontok alapján hozták létre. Napjainkra azonban kiderült: a rendszer annyira összetett, hogy üzemeltetése túlságosan drága. A NASA ezért visszatér a hagyományos, hordozórakétákkal indított űrhajókhoz, amelyek fejlesztésében felhasználják az űrrepülőgépek készítése és használata során nyert tapasztalatokat is. Az utolsó űrrepülőgép-startok jelenleg tervezett időpontjai természetesen napokat, vagy akár néhány hetet is tolódhatnak, de a lista markánsan jelzi, hogy a NASA valóban szeretne pontot tenni a program végére.