A Current Biology című folyóiratban megjelent tanulmányukban a Washingtoni Egyetem környezetbiológusai mindenek előtt az illegális elefántcsont-vadászatot okolják a nagytestű emlősök pusztulásáért; az elefántok agyaráért folytatott hajsza annak ellenére folyik, hogy a veszélyeztetett fajok védelmét szabályozó nemzetközi konvenció (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora, CITES) 1989-ben betiltotta az elefántcsonttal való kereskedést.
Az orvvadászok a becslések szerint a teljes afrikai populáció mintegy 8 százalékát irtják ki évente, tehát 0,6 százalékkal többet, mint az állatokat védő CITES-egyezmény életre hozása előtt. A százalékos arány még riasztóbbá válik, ha tekintetbe vesszük, hogy az 1930-40-es években 3-5 millió, a '80-as évek végén hozzávetőleg egymillió afrikai elefánt élt vadon, ám mára ez a szám 470 ezerre csökkent.
"Ha ez a tendencia nem fordul meg, csak néhány jól védett, elszigetelt helyen maradnak elefántok" - jelentette ki Samuel Wasser, kutatás vezetője.
Elefántcsontból főként szobrok, ékszerek, papírvágó kések, evőpálcikák, pecsétnyomók készülnek, de a bizarr termékek között az elefánt lábából készült papírkosár és esernyőtartó is előfordul
Wasser és munkatársai évekig gyűjtöttek genetikai információkat több elefántpopulációból: mintát vettek az állatok szöveteiből és a bélsarából. Ezután összeállítottak egy DNS-alapú térképet, amin nyomon lehet követni az ormányoscsoportok genetikai különbségeit, ezáltal pedig az egyes populációk élőhelyét. Az adatbázis hatalmas segítség az illegális elefántcsont-kereskedelemmel való küzdelemben, az agyarak ugyanis hatalmas távolságokra, főként Ázsiába utaztatják. A DNS-minták segítségével a hatóságok azonosítani tudják a szállítmányok forrását. Wasser szerint Kína erősödő gazdasága táplálja és irányítja leginkább az elefántcsont-kereskedelmet, növelve az árakat és éltetve a szervezett bűnözést. Az illegális elefántcsont-csempészetet hatalmas helyi bűnbandák tartják kézben, a piacot Japán és Kína irányítja, ám egyre növekvő a kereslet az áru iránt az Egyesült Államokban is.
Az indiai elefánttal ellentétben az afrikai elefánt (Loxodonta africana) hím és nőstény egyedeinek is van agyaruk
A tapasztalatok szerint a világban gazdát cserélő elefántcsont-rakományok nem szerte Afrikából, sokkal inkább egyazon újra és újra megtizedelt csordákból származnak.