A Google Earth lebuktatta a legelő marhákat

Az emlősök belső iránytűvel rendelkezhetnek - derült ki német és cseh tudósok közös kutatásából, amelynek során műholdas felvételek segítségével a szarvasmarhák és az őzek legelési és pihenési tájolását tanulmányozták.

Marhapásztorok és a vadászok régesrég megfigyelték, hogy az állatok pihenéskor vagy legeléskor egy irányba fordulnak, ám sokáig azt hitték, hogy ez a szélirány vagy a napsugarak hatására történik. Hynek Burda és Sabine Begall, a Duisburg-Esseni Egyetem biológiai karának kutatója kollégáival a Google Earth 8510 műholdfelvételét tanulmányozta, amelyeket a világ különböző tájain lévő 308 legelőről készítettek. A kutatók 3000 olyan felvételt is vizsgáltak, amelyek Csehország területén, 225 helyen készültek, s amelyeken a hóban pihenő őzek testlenyomatát rögzítették.

Mint kiderült, a vizsgált szarvasmarhák 60-70 százaléka észak-déli irányban helyezkedve legelt. Ugyanez a trend volt megfigyelhető az őzek esetében, amelyek legszívesebben észak-déli irányban helyezkedtek el pihenéskor. Mivel a szél és a napsugarak iránya a sok ezer felvételen teljesen különböző volt, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy kizárólag a Föld mágneses tere volt az állatok "polarizációjáért" felelős tényező. Azokon a szélességi fokokon és helyeken, ahol a földrajzi és a mágneses északi irány jelentősebben eltér egymástól (nagy az úgynevezett mágneses deklináció), a tehenek a mágneses pólust tartották irányadónak. A kutatók szerint ez a legjobb érv a belső iránytű létezése mellett.

"Ezek az állatok eredetileg a sűrű erdőkben vagy a prérin, a végeláthatatlan füves sztyeppéken éltek, ahol nem voltak jellegzetes tájékozódási pontok" - magyarázta a jelenséget Hynek Burda. Ugyanakkor egyelőre rejtély, hogyan képesek az állatok betájolni magukat. "Ami a teheneket illeti, ötletem sincs" - mondja.

A kutatók eredményeiket a PNAS-ban, az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában (Proceedings of the National Academy of Sciences) publikálták.