Feltárult a struccok darwini dilemmája

A strucctojás a maga akár tizenhét centiméteres nagyságával a madárvilág legnagyobb tojása. Különlegessége azonban nemcsak méretében, de színében is rejlik, amely egyszerre védi és sodorja veszélybe a bennük cseperedő fiókákat.

A ragyogó fehér tojás az afrikai szavannán igencsak szembetűnő. A többi földön költő madár mind megtanulta a darwini leckét: ahhoz, hogy a tojások ne essenek ragadozó áldozatául, barnás vagy zöldes színnel kell álcázni őket. A "fehér luxust" csupán a fán vagy a sziklákon költő madarak engedhetik meg maguknak.

A norvég Trondheimi Egyetem kutatója, Flora John Magige és csapata a közelmúltban tanzániai terepkísérletek során bizonyította, hogy a strucctojás világos színének oka a túlhevülés elleni védelem. A Journal of Ornithology című szaklapban megjelent beszámolójuk szerint természetvédelmi megfontolásból Magige csupán olyan fészekaljak tojásait használta fel megfigyeléseihez, amelyeket elhagytak a struccszülők. A tojások egy részét fehéren hagyták, néhányat azonban a környezet színéhez hasonló barnára festettek. A tojások hőmérsékletét ezután kívül-belül miniatűr szondákkal mérték. Az eredmények szerint a fehér tojások jóval hűvösebbek maradtak, mint a barnák, amelyek belső hőmérséklete a napon már másfél óra alatt túllépte az embrió túlélése szempontjából kritikus 37,5 Celsius-fokot. Ezen a hőmérsékleten a fejlődő fióka már nagy eséllyel elpusztul.

A kutatónő ugyanakkor arra is rámutatott, hogy sokkal távolabbról észre lehet venni a fehér tojásokat, mint a barnákat - ez a strucc (Struthio camelus) nagy darwini dilemmája. A struccszülők a tojásokat az első hetekben rendszeresen hosszabb időre magukra hagyják, s ezt csakis azért tehetik meg, mert a tojások fehér héja természetes módon visszaveri a Nap sugarainak jelentős részét. A tojásrablók ellen azonban ez nem jelent védelmet.