A GLAST-űrteleszkóp neve mozaikszó, a Gamma-ray Large Area Space Telescope, tehát a nagy látómezejű gammatávcső kifejezés rövidítése. Az űreszköz a gammahullámhosszakba eső, energikus folyamatok sugárzását tanulmányozza. Ennek megfelelően célpontjai között főleg fekete lyukak és a környezetükben felforrósodó anyagkorongok, illetve az ezekből kilökődő anyagsugarak szerepelnek. Tanulmányozza továbbá a gammavillanásokat kiváltó hipernóva-robbanásokat, neutroncsillag-összeolvadásokat, pulzárok, szupernóvamaradványok jellemzőit. Emellett a láthatatlan tömeget (sötét anyagot) is vizsgálja.
A GLAST 2008. június 11-én startolt egy Delta-II 7920-H hordozórakétán. A programban a küldetést vezető USA mellett Franciaország, Japán, Németország, Olaszország és Svédország is közreműködik. A szonda jelenleg alacsony, 550 kilométer sugarú, 28,5 fok pályahajlású körpályáján, 95 percenként kerüli meg a Földet.
A legalább ötéves élettartamra tervezett küldetés a korábbi CGRO-szonda feladatát veszi át, ám annál nagyobb látómezővel, rövidebb reakcióidővel és nagyobb érzékenységgel bír. Műszerei a teljes égboltot naponta 16-szor fedik le. A gyors reakció a gammavillanásoknál fontos: azonosításuk után minél hamarabb riasztani kell a szakembereket, hogy más berendezésekkel célzott és részletes megfigyelést végezzenek az adott villanásról, illetve annak utófényléséről.
A GLAST két fő műszere a következő.
Az első eredmények
A start utáni első két hónap az ellenőrzésekkel és a kalibráló mérésekkel telt. Az alábbiakban ezen időszak eredményeiről adunk áttekintést a NASA augusztus 26-ai sajtótájékoztatója alapján, ahol először is bejelentették, hogy az űrteleszkópot Fermi Gamma-ray Space Telescope-nak nevezték át, ezzel is tisztelegve a nagyenergiájú fizika egyik úttörő kutatója, Enrico Fermi előtt.
Fantáziarajz a Föld körüli pályán üzemelő Fermi Gamma-ray Space Telescope (GLAST) szondáról (NASA)
Az eddigi kéthónapos üzemelés során a LAT detektorral (összesen 95 órányi adatrögzítés keretében) az űrteleszkóp lefedte az egész égboltot. Az alábbi felvételen jól megfigyelhető a Galaxisunk, a Tejútrendszer sávja, számos pulzár, valamint több távoli galaxis. Feltűnő alakzat például a Rák-köd (ez egy 1054-ben felrobbant szupernóva maradványa pulzárral), valamint a Vela-, és a Geminga-pulzár. Érdekes, hogy a negyedik legfényesebb sugárforrás a képen egy igen távoli objektum: a 7,1 milliárd fényévre lévő 3C454.3 jelű blazár, azaz egy ősi és aktív galaxismag a Pegasus csillagképben. Egy hasonlóan részletes teljeségbolt-felvétel elkészítéséhez a gammahullámhosszakon több mint egy évre volt szüksége a korábbi nagy űrteleszkópnak, a CGRO-nak.
Az eddigi mérésekből összeállított teljeségbolt-felvétel, középen a Tejútrendszer centrumával (NASA/DOE/International LAT Team)
A szonda másik fő berendezése is dolgozott a tesztidőszakban: a GBM detektor 31 gammavillanást örökített meg - igaz, a kutatóknak nem volt szerencséjük a villanások helyével: közülük egyik sem jelentkezett olyan pozíción, hogy azt a LAT detektorral is megfigyelhessék.
A 609 millió dollár összköltségű berendezés jelenleg hibátlanul üzemel. A tesztidőszak során nem jelentkezett komolyabb probléma, és úgy fest, teljesíteni tudja öt évesre tervezett elsődleges küldetését.