Jönnek a hullócsillagok

A híres nyár végi meteorraj, a Perseidák az augusztus 11-ei hét elején érik el maximumukat: ekkor éjszaka, sötét helyről óránként egy tucatnál is több meteort láthatunk az égen. A Mars közelsége ismét téves információ, helyette a ragyogóan fényes Jupitert ajánljuk.

A Föld Nap körüli keringése során minden év augusztusában találkozik a Perseida-meteorrajjal. A meteorrajok az űrben keringő törmelékáramlatok, amelyeket üstökösök vagy kisbolygók szórnak szét pályájuk mentén. A Perseidák darabjai a Swift-Tuttle-üstökösről váltak le. Amikor apró szemcséik 60 km/másodperces sebességgel haladva elérik a Föld légkörét, a légköri atomoknak és molekuláknak ütköznek. A súrlódás miatt saját anyaguk is 1000 Celsius-fok fölé hevül, így sugározni és darabolódni kezd, és az égen gyorsan áthaladó szemcse útja mentén fénycsíkot húz. A jelenség csak néhány tizedmásodpercig látható, közben a test anyaga elfogy, és a meteor, avagy hullócsillag kialszik.

A meteorrajokkal kapcsolatban figyelhető meg az úgynevezett radiáns jelenség: a meteorok látszólag az égbolt egy pontjáról érkeznek. Ez a perspektivikus hatás következménye - az egymással párhuzamosan repülő szemcsék látszólag a végtelenből, egy pontból indulnak, akárcsak az egymással párhuzamos vasúti sínek. Radiánsnak nevezzük azt a területet, ahonnan a meteorok érkezni látszanak. Ez esetükben a Perseus-csillagkép területére esik - ezért is nevezik a rajt Perseidáknak.

Az idei várható aktivitás

A Perseidák legerősebben az 1990-es években jelentkeztek, mivel a Swift-Tuttle 1992-ben járt a Nap közelében. A raj ekkor két csúcsot is produkált: a korábban ismert főmaximum mellett megjelent egy másik is, az üstökösből újabban kidobódott anyag révén. A hagyományos maximumot produkáló csúcs idén augusztus 12-ére, a déli órákra esik, ezért a meteorokban leggazdagabb időszak tőlünk sajnos nem lesz látható. Az előző és a 12-ét követő napokban azonban sok hullócsillagot figyelhetünk meg.

Erre a legjobb időszak az augusztus 11-ről 12-re, 12-ről 13-ra és 13-ról 14-re virradó éjszaka lesz, ezen belül is a legtöbb meteor 12-én, kedden hajnalban és este várható. Mivel a Perseidák aktív időszaka több hétre húzódik szét - természetesen a maximumra jellemzőnél sokkal szerényebb "meteorpotyogást" produkálva -, már most is érdemes az eget kémlelni.

Hogyan figyeljük meg a meteorokat?

A meteorok megfigyelése szabad szemmel végezhető. Optikai segédeszköz nem kell hozzá, azonban a sötét, zavaró fényektől mentes égbolt fontos tényező. Míg kivilágított nagyvárosokból hosszú órák alatt is csak egy-két meteort láthatunk, sötét ég alól ugyanekkor több tucat hullócsillagot pillanthatunk meg. Próbáljunk tehát minél messzebb kerülni a zavaró fényforrásoktól.

A Perseidák gyors, útjuk mentén zöldes-kékes nyomot hagyó meteorok. Nyomuk akár 1-2 másodpercen át is látható marad. Ez a maradandó nyom részben a felizzott test elporladásából származik, részben az ionizált levegő marad elég forró a sugárzáshoz a hullócsillag útja mentén. Ritkán a felsőlégköri szelek hatása is megfigyelhető, amelyek elfújva a meteornyomot, látványosan eltorzítják azt. A legszebb látványt természetesen a legfényesebb meteorok adják, amelyeket külön névvel is illetnek: ezek a Vénusznál is fényesebb tűzgömbök. A Perseidák csillaghullása során több tűzgömb is várható, amelyek közül a legszebbek robbanásukkor bevilágíthatják az éjszakai égboltot.

A meteorok megfigyelése egész éjszakás program. Érdemes tehát meleg ruházatban, esetleg hálózsákkal kiköltözni az ég alá, és türelmesen várni a meteorokat. Helyezkedjünk el úgy fekve, hogy alátámasztott fejünk körülbelül 50-60 fokkal nézzen a horizont fölé, és ami a legfontosabb: legyünk türelmesek.

Mars nem, Jupiter igen

Idén sem lesz földközelben

Az elmúlt évekhez hasonlóan 2008-ban is számos érdeklődő levél érkezik szerkesztőségünkbe és a Magyar Csillagászati Egyesülethez a Mars "közelgő" nagy földközelségével kapcsolatban. Az e-mailek útján terjedő hír azonban eléggé elkésett, a nagy marsközelségre ugyanis 2003. augusztus 27-én, azaz öt évvel ezelőtt került sor. Ekkor hazánk több pontján tartottak távcsöves bemutatást, amelyek keretében sok ezren figyelték meg a vörös bolygót, amely természetesen ekkor sem közelítette meg a teliholdhoz fogható látszó nagyságot.

A Mars olyannyira nincs mostanában földközelben, hogy még észrevétele is nehéz. A következő hetekben nagyon alacsonyan mutatkozik nyugat felé az égen, 2008 őszén pedig a Nap túloldalán jár, ezért még távoli helyzetében sem lehet megpillantani. Legközelebb 2009 elején lesz látható a hajnali égen, de ekkor is elég messze lesz majd a Földtől.

Ellenben aki saját szemével, távcsőben szeretne bolygót tanulmányozni, annak a Jupitert ajánljuk, amely négy fényes holdjával és felhősávjaival ezekben a hetekben is szép látványt nyújt, például a Polaris Csillagvizsgálóból. A Marssal kapcsolatban pedig távolról is érdemes követni a Phoenix-szonda munkáját rovatunkban.