Az apró madarat még 2001-ben figyelték meg azok a kutatók, akik Gabon délnyugati részén vettek részt egy a biológiai sokszínűséget vizsgáló programban. Kezdetben azonban úgy vélték, hogy egy már ismert faj, a Stiphrornis nembe tartozó erdei csuk (más néven erdei légykapó) juvenilis (fiatal, nem ivarérett) példányáról van szó.
Brian Schmidt, a Smithsonian Intézethez tartozó washingtoni Természettudományi Múzeum ornitológusa azonban 2003-ban több példányt gyűjtött a fajból a múzeum madárgyűjteménye számára Gabonban. Amikor összehasonlította ezeket a madarakat a gyűjteményben található többi erdei csukkal, azonnal észrevette, hogy az újonnan gyűjtött madarak színezete és tollazata eltérő. Ebből arra következtetett, hogy valószínűleg új fajjal van dolga.
Napjainkban azonban már csak genetikai vizsgálatok után lehet biztosan kijelenteni, hogy új fajt fedeztek föl. Ezért a Smithsonian Nemzeti Állatkert genetikusai összehasonlították a Schmidt által gyűjtött példányok DNS-ét az erdei csuk addig ismert négy fajáéval. Az eredmény egyértelműen igazolta, hogy valóban önálló, eddig ismeretlen fajról van szó.
Az új fajnak - jellegzetes olívzöld háta és farktöve miatt - az olívzöld hátú erdei csuk (Stiphrornis pyrrholaemus) nevet adták. A kifejlett madár hossza nagyjából 11 centiméter, a tömege átlagosan 18 gramm. A hímek torka és melle élénk narancssárga, hasuk sárga, hátuk olívzöld, fejük fekete. A tojók hasonló megjelenésűek, de fakóbb a színezetük. A pofán két oldalt a hímek és a tojók szeme előtt is megfigyelhető egy feltűnő fehér folt.
A hivatalosan is elismert és nyilvántartásba vett új fajjal Gabon madárfajainak száma 753-ra emelkedett. Az új élőlényről - a létezésén kívül - azonban még nagyon keveset tud a tudomány. Ismerik valamennyire az élőhelyválasztását, mivel eddig az összes madarat olyan helyen látták és hallották, ahol sűrű az erdei aljnövényzet. További kutatásra vár azonban az új faj speciális étrendje, nászjátéka és fészkelése, valamint az elterjedése.
Ritkuló felfedezések Napjainkban már elég ritka új madár- vagy emlősfajok fölfedezése. A 20. század előtt azonban gyorsan követték egymást az ilyen fölfedezések: minden évtizedben több száz új fajt írtak le. Bár még mindig több eddig ismeretlen gerincesfajt találnak évente, ezekre rendszerint elszigetelt, a világtól távol eső vidékeken bukkannak rá. |