Észlelték a kisbolygó keddi robbanásának lökéshullámát

Mint arról korábban beszámoltunk, kedden hajnalban egy apró kisbolygó ütközött a Földnek. Ez volt az első előre jelzett ilyen esemény az emberiség történetében. A 2008 TC3 jelű égitest Szudán területe felett lépett be a Föld légkörébe, és nagy magasságban felrobbant. A terület földrajzi helyzete miatt képek egyelőre nem ismeretesek az eseményről. Az első két repülőgépes megfigyelést egy műszeres érzékelés is megerősítette.

A robbanás ereje körülbelül egy kilotonna TNT-nek felelt meg, és a teliholdhoz hasonló, vagy annál is fényesebb tűzgömböt produkálhatott. A mintegy 3 méteres test nagy része megsemmisült a levegőben, és csak kis darabok érhették el a felszínt mikrometeoritok formájában.

Legfrissebb információk

Csütörtök, 8.10. Nyilvánosságra hozták a már említett, Kenyában elhelyezett, rendkívül alacsony frekvenciájú hanghullámokra vadászó detektor eredményeit. A mellékelt diagramon látható maximum - amely a korábban előrejelzett időponthoz képest mégis közel 2 perccel korábban jelentkezett - a 2008 TC3 jelű égitestettől származhatott. A detektor többek között a nukleáris robbanásoktól származó alacsony frekvenciájú hanghullámokat tudja nagy távolságból rögzíteni.

A kisbolygó felrobbanása nyomán támadt hanghullám, amely a diagramon a 380. másodperc környékén mutatkozik (P. Brown/University of Western Ontario)

Szerda, 11.05. Egy Kenyában lévő akusztikus mérőberendezés sikeresen figyelt meg a kisbolygó robbanásának előrejelzett időpontjában lökéshullámokat a légkörben. A jelenség viszonylag szerény mértékű volt a Föld felszínéről, a kiváltó robbanásra vonatkozó becslések egybeesnek a várt értékekkel. Ezek szerint 1-2 kilotonna TNT-vel egyenértékű robbanás történt a légkör magasabb régiójában, ahogy azt várták. Az eddigi adatok alapján a fenti észlelésen kívül csak két repülőgépről látták a villanást (lásd az alábbiakat).

Kedd, 15.20. A kisbolygó megérkezését egy az esemény idején Európa felett repülő gépről is megerősítették. Egy pilóta arról számol be a MarylandWeather.com című oldalon, hogy egy szokásos hullócsillagnál nagyobb és fényesebb fénycsíkot látott, a végén egy robbanással. A szemtanú szerint a jelenség egyetlen másodpercig tartott, és kétségtelenül szokatlan látvány volt.

Közben megérkezett a válasz ma kora reggeli levelünkre az amerikai Minor Planet Center munkatársaitól, akik hivatalosan foglalkoznak az esettel, de egyelőre ők sem tudnak közeli megfigyelésről, képekről.

Kedd, 6.48. Egyelőre egyetlen megfigyelésről érkezett beszámoló: Jacob Kuiper meteorológus (National Weather Service, Hollandia) arról számol be egy külföldi űrportálnak, hogy értesítése alapján egy Kelet-Afrika felett repülő KLM-gépről jelentették a kisbolygó légkörbe csapódását, és ott a felrobbanását. Az eseménytől 1400 kilométerre haladó repülőgépről egy felvillanást láttak a megadott időpontban és irányban. Ezen a műholdképen a kereszt (+) a gép helyzetét, a kör (O) pedig a robbanás kalkulált helyét jelöli, közel az egyiptomi határhoz.

Hétfő esti információk alapján:

A 2008 TC3 jelű égitestet csak hétfőn fedezték fel az arizonai Mt. Lemmon teleszkóppal, a Catalina Sky Survey nevű kisbolygókereső program keretében. A pályaelemek meghatározásából az objektum átlagos naptávolsága 1,2 csillagászati egységnek adódott, azaz 1,2-szer messzebb kering a Nap körül, mint Földünk. Keringési ideje pedig közel 1,4 év.

A meglepetés akkor következett, amikor kiderült: október 7-én hajnalban, magyar idő szerint 4.46-kor pályája keresztezi bolygónkét, azaz becsapódik a Föld atmoszférájába, körülbelül Szudán területén érve el a légkört.

A számítások szerint csekély, 1-5 méteres átmérője miatt nem juthatott le a felszínig, hanem egy látványos robbanás keretében 60-80 kilométer magasan, jóval a repülőgépek repülési magassága felett megsemmisült. Az esemény nevezhető becsapódásnak is, mivel az égitest bolygónk légkörének ütközött - noha nagy magasságban felrobbant és nem érte el a felszínt.

Ez az első alkalom, hogy egy ilyen eseményt előre sikerült jelezi, és az objektumot még a világűrben azonosították - igaz, minderre a becsapódás előtt közel egy nappal került csak sor.

Kelet-Afrikában egy ragyogóan fényes, nagy tűzgömböt láthattak a megfigyelők, amely gyorsan mozgott északkeletről délkelet felé az égbolton. Egy fényes meteorjelenséget ("hullócsillagot") általában homok- vagy borsószem méretű testek idéznek elő - elképzelhető, milyen pazar látványt produkál egy több méteres objektum.

Amennyiben közölnek képeket az eseményről, bemutatjuk őket rovatunkban.

Földközeli égitestek

A földközeli égitestek az elmúlt 20 évben kerültek a csillagászati kutatások frontvonalába. A műszertechnika fejlődése révén egyre több olyan apró égitestet, főleg kisbolygót, illetve üstökösmagot azonosítottak, amelyek bolygónkhoz közel mozognak - és időnként akár el is találhatnak bennünket.

1975 és 1992 között 136 olyan légköri robbanást észleltek az ún. geostacionárius pályán mozgó műholdak, amelyek néhány méteres, a légkörben megsemmisülő kisbolygóktól következtek be - de a megfigyeléseket azok katonai jellege miatt sokáig titokban tartották.

Az ezredforduló előtti évekre végül összeállt a kép: bolygónk környezetében sok olyan apró égitest mozog, amelyek némelyike időnként eltalálja a Földet. A néhány méteres objektumok a légellenállás miatt veszélytelen magasságban felrobbannak, ezekből az eseményekből évente több is előfordul.

A 2008 TC3, a Föld és a Mars pályájának helyzete (NASA, JPL)

A 2008 TC3 pályája a Földhöz képest. Jól látható, hogy bolygónk gravitációs vonzása az útvonal végét erősen "elgörbítette" (NASA, JPL)

Nagyságrendileg százévente (vagy valamivel ritkábban) várható egy olyan esemény, amikor 40-60 méteres égitesttel találkozunk. Ez vagy eléri a Föld felszínét, vagy már olyan alacsonyan robban fel, hogy a lökéshulláma erős pusztítást végezhet. Ilyen jelenségre került sor 1908-ban Szibériában, amely Tunguz-eseményként vonult be a történelembe.

Becsapódások becsült gyakorisága (függőlegesen) és a robbanások ereje/következménye (vízszintesen)

Az igazán komoly becsapódásokra, amikor nagy kráter keletkezik, néhány ezer évente számíthatunk. Ilyenre kerülhetett sor az utolsó eljegesedés vége felé Észak-Kanadában, mintegy 12 900 évvel ezelőtt. A globális következményekkel járó jelenségekre (mint amilyen 65 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszokat is kiirtotta) pedig néhány tízmillió évente kerül sor.

Mit tanulhatunk a becsapódásból?

A jelenlegi esemény két területen segítheti a Földünket veszélyeztető kisbolygók elleni védekezést. Az egyik, hogy segíthet pontosítani a modelleket, amelyek leírják az égitestek összetétele, mérete, érkezési sebessége és beérkezési szöge, valamint a bekövetkezett robbanás közötti összefüggéseket. Itt annak ellenére születhet néhány új eredmény, hogy a rendelkezésre álló rövid idő és a terület fekvése miatt a megfigyelésére nem szerveződött célirányos program.

A másik előny nem kifejezetten tudományos jellegű: az esemény talán segít a megfelelő döntéshozókban tudatosítani, hogy a kisbolygók kutatása hasznos tevékenység, és hatékonyabb végzéséhez több anyagi forrás szükséges. A 2008 TC3 néhány helyett 50 méter átmérőjű is lehetett volna, ha pedig nem Afrika lakatlan részeit, hanem Európát "célozza" meg, becsapódása akár súlyos következményekkel is járhatott volna.