Új felvételek: egyveretű a Merkúr felszíne

A NASA nyilvánosságra hozta a Messenger-űrszonda október 6-i, második Merkúr-közelítése során nyert új eredményeket. Ezek szerint az égitest felszíne homogénebb, mint az a Hold vagy a Mars esetében megfigyelhető. 

Mint arról legutóbb beszámoltunk, a Messenger a hónap eleji randevú során a bolygó eddig ismeretlen oldalának jelentős részét megörökítette, miközben 600 méteres pontossággal haladt el a tervezett 200 kilométeres magasságban a felszín felett.

A szonda korábbi, első közelítésekor készült, valamint a Mariner-10 régi felvételeivel együtt a bolygó felszínének mintegy 95%-át sikerült már lefedni részletes fotókkal. Míg a korábbi felvételek és a Mariner-10 adatai is a keletinek nevezett féltekéről nyújtottak sok ismeretet, ezúttal a nyugatiról is születtek adatok.

A közelítés során több mint 1200 felvétel készült, és a korábbi randevúval együtt a bolygónak mintegy 80%-át lefotózta már a Messenger. Ennek alapján úgy fest, hogy a Merkúr egész felszíne korban és kráterezettségben homogénebb, mint a Hold vagy a Mars. Míg kísérőnknél a Földről látható oldal mutat sok fiatal területet, a Mars esetében az északi féltekén látszik kevesebb kráter. Hasonló aszimmetria a Merkúrnál nem mutatkozik.

Fontos eredményeket hozott a mágneses tér vizsgálata. Kiderült, hogy a bolygó körüli magnetoszféra igen szimmetrikus szerkezetű. Első alkalommal sikerült a ritka "légkörben" a magnéziumot kimutatni, és úgy fest, hogy a nátrium, kalcium és magnézium eloszlása nem egyforma a bolygó körüli térségben. A megfigyelések megerősítették a korábbi elgondolást, amely szerint a magnézium a felszínről származhat.

Az alábbi ábrán a piros görbe az első, a kék a második közelítés során detektált mágneses térerőváltozást mutatja. A megfigyelések alapján a bolygó mágneses tengelye közel esik a forgástengelyhez, a kettő közötti különbség 2 fok körül lehet.

A mágneses térerő változása az eddigi két randevú során (NASA, JHUAPL, CIW)

A szonda lézeres magasságmérője számos területen vett fel domborzati profilokat. Az alábbi képen egy, az első közelítéskor rögzített fotón látható a most végzett egyik magasságmérés eredménye. A kék vonal a szonda útjának felszíni vetülete, a sárga pedig a lézeres mérésekkel rekonstruált domborzat. Jobbra egy, a bolygó zsugorodása révén kialakult gyűrődéses lávagerinc látható, amelynek kiemelkedését egy nyíl jelzi a sárga görbén.

Lézeres magasságprofil (sárga) és a Messenger útonalának felszíni vetülete (kék) (NASA, JHUAPL, CIW)

Általánosan tehát elmondható, hogy a bolygó felszínén sok helyen mutatkoznak vulkanikus síkságok, amelyek nem koncentrálódnak egy-egy nagyobb területre, hanem közel egyenletesen borítják a felszínt - kivéve a Caloris-medence térségét. A vulkáni jelenségek pontos rekonstruálására a színképi mérések elemzése után nyílik majd lehetőség.

Hamisszínes kép az egyenlítői régióról, ahol a sárga árnyalat mutatja a fiatal területeket (ilyen például a kép közepétől lefelé látható 60 kilométeres Kuiper-kráter), a kék területek mibenléte egyelőre pontosan nem ismert (NASA, JHUAPL, CIW)

Az alábbi képpárt a Messenger 11 hullámsávval dolgozó MDIS képfelvevője készítette. Balra a bolygó úgy figyelhető meg, ahogyan az emberi szem látná. Akárcsak a Holdon, színek alig vehetők észre rajta. Jobbra pedig egy feldolgozott, hamisszínes változata látható. Itt az eredeti kisebb színkülönbségeket felerősítették ami később a geológiai térképezésnél jelent segítséget.

A Merkúr valódi (balra) és mesterségesen fokozott (jobbra) színekben az MDIS kaemra mérései alapján (NASA, JHUAPL, CIW)

Video a legnagyobb közelítéskor készített felvételekből, amelyek a Merkúrnak a terminátorhoz (fény/árnyék határhoz) közeli területét mutatják (NASA, JHUAPL, CIW)