A mélység lenyűgöző képei - mérföldkövek a tengerek élővilágának megismerésében

A fehércápák titokzatos gyülekezőhelye Kalifornia és Hawaii között, mélytengeri csillagváros Új-Zéland partjainál, soha nem látott mélytengeri élőhelyek, több száz eddig ismeretlen faj. Végéhez közeledik az eddigi legátfogóbb nemzetközi program, amely során tengerbiológusok az élet új formáit kutatták, s a legváratlanabb területeken is eddig soha nem látott élőlényekre, élőhelyekre bukkantak.

700 kutató részvételével a múlt héten rendezték meg a tengerbiológusok világkonferenciáját, amelyen a 2000-ben kezdődött tízéves tengeri fajfelmérési kutatások eredményeit vették számba. A Census of Marine Life nevet viselő átfogó fajszámlálási program keretében 82 ország több ezer kutatója dolgozik azon, hogy felmérjék és megismertessék a nyilvánossággal a tengerek, óceánok élővilágának sokféleségét. A program célja, hogy elkészüljön a tengeri élet minden formáját bemutató első átfogó online enciklopédia.

A kutatók becslése szerint ez idáig mintegy 230 ezer tengerben élő fajról készült tudományos leírás - a befogott egyedeket múzeumi gyűjtemények és kutatóintézetek polcain őrzik. A fajszámlálás kezdete óta a szakemberek további 5600 fajról készítettek beszámolót, és 2010-ig több ezerrel bővülhet a lista. A felmérés adatbázisában már most több mint 16 millió régi és új megfigyelésről készült bejegyzés szerepel. Az ismert és újonnan felfedezett fajok mellett a felmérés célja az is, hogy felbecsüljék, hány faj marad továbbra is ismeretlen. Eddig a szárazföldiek közül 1,5 millió növény- és állatfajt írtak le a kutatók, az óceánokban fellelhető élőhelyek javarészéről még soha sem készült leírás. Az eddig rendelkezésre álló megfigyelések nagy része a felszínközeli vizek élővilágát írja le mintegy ezer méteres mélységig, s ha tekintetbe vesszük, hogy Földünk felszínének háromnegyedét tengervíz borítja, s a világóceán területének több mint a fele 3000 méternél mélyebb, bizonyosnak mondható, hogy bolygónk életterének nagy részét tengerek és óceánok adják. A kutatók becslései szerint a továbbra is ismeretlen, felfedezésre váró tengeri fajok száma akár a milliót is meghaladhatja.

A terepmunka az óceánok mélyén, az antarktiszi jeges vizeken vagy épp a korallzátonyok között 2009 elején befejeződik, és kezdetét veszi az adatok feldolgozása, amelynek eredményeképp 2010-re elkészül a régi és újonnan leírt tengeri fajokat bemutató online enciklopédia.

A következőkben bemutatjuk a Census of Marine Life elmúlt nyolc évének legkiemelkedőbb eredményeit.

• Megtalálták a mélytengeri polipok ősének "hasonmását"

Az Antarktisz körüli vizek felső rétegeiben élő Megaleledone setebos ma élő legközelebbi rokona a mélytengeri polipoknak. A képen látható példány fiatal, a kifejlett állatok közel egy méteresek

Genetikai vizsgálatok nyomán úgy tűnik, hogy a bolygónkon élő mélytengeri polipfajok nagy része egyetlen közös őstől származik. Az állat 30 millió éve élt bolygónkon, s mai legközelebbi rokona nem különbözik sokban tőle. A lábasfejűek útja azt követően ágazott szét, hogy az Antarktisz lehűlt, örök jég borította el 30 millió évvel ezelőtt, s az északra tartó hideg, oxigéndús, magas sótartalmú óceáni áramlatokkal benépesítették a Földet. Az új életkörülmények között mintegy 300 fajuk fejlődött ki; némelyek az örökké sötét mélységet választották, ahol a látásnak igen kevés szerepe van, így elveszítették az ellenség látását megzavaró festéket termelő tintazacskójukat.

• Fehércápa-büfé

A 47, jeladóval ellátott nagy fehér cápa mozgása nyomán kirajzolódik a "büfé"

A Csendes-óceán ragadozóinak állományát és viselkedését felmérő műholdas nyomkövető program (Tagging of pacific Predators, TOPP) segítségével a kutatók a nagy fehér cápák (Carcharodon carcharias) titokzatos gyülekezőhelyét, valóságos fehércápa-büfét azonosítottak Hawii és a Kaliforniai-félsziget partjai között. A hatalmas halak, amelyek magánosan járják az óceánt, akár hat hónapig is elidőznek ezen a vidéken. Ezekben a hónapokban a hímek és nőstények egyaránt gyakorta merülnek alá 300 méteres mélységbe - a viselkedés pontos magyarázatát még nem ismerik a szakemberek, akik úgy vélik, a szaporodást vagy a táplálkozást szolgálhatja.

• Mélytengeri csillagváros

A kígyókarúak (Ophiuroidea) osztályába tartozó állatokat az új-zélandi partoktól délre 1400 kilométer hosszan az Antarktisz felé húzódó Macquarie-hátság területén, ennek is a tengerfenéktől számított 750 méter magas csúcsán fedezte fel egy kutatócsoport

Több tízmillió kígyókarú tengeri csillag élőhelyét fedezték fel egy Új-Zéland partjaitól délre fekvő mélytengeri hegységben. A mintegy 100 négyzetkilométeres területen elterülő végeláthatatlan "csillagváros" egy különleges tengeráramlatot kihasználva virágzik. Az Antarktisz körüli hidegáramlat folyamatosan szállítja ide az élelmet, és a területet elkerülik a ragadozók.

• Ismeretlen óriáslények az Antarktisz vizeiből

A Ross-tengerből kifogott, tengeri csillagokra vadászó ragadozó hal tökéletesen alkalmazkodott élőhelyéhez és zsákmányoló technikájához: prédáját pirosló csali-nyúlványával vonzza a közelbe, majd éles, horgas fogaival aprítja fel

Hatvan centisre növő tengeri csillagok, termetes tengeri pókok, óriás tintahalak és polipok, valamint különféle méretű és kinézetű, eddig soha nem látott élőlények is felszínre kerültek az új-zélandi Nemzeti Víz- és Légkörkutató Intézet (National Institute of Water and Atmospheric Research, NIWA) antarktiszi expedíciója során, amelynek tagjai a Nemzetközi Poláris Év alkalmával a sarkköri kontinens tengeri élővilágának sokféleségét kutatták, a vártnál is szélsőségesebb körülmények között. Az expedíció során a Ross-tenger legkülönösebb élőlényeiről készültek felvételek.

• Ízeltlábú-szőnyeg a Mexikói-öbölben

A kutatók által leírt egyik új felemáslábú rákfaj, a Ampelisca mississippiana (fenti kép), a Mexikói-öbölben húzódó Mississippi Canyon lakója. Ezek az apró, 6 milliméteresnél is kisebb állatok valósággal szőnyeget képeznek a tengerfenéken - akár 12 ezer egyed is előfordul belőlük négyzetméterenént. Ekkora mennyiségű élőlény jelentékeny biomasszát alkot, ezért kölönösen fontos ökológiai szerepe lehet a területen.

• Ismeretlen fajok ismerős helyeken

A Dendronepthya nevű lágykorall, Lizard-sziget

Több száz új állatfajból gyűjtöttek példányokat és készítettek felvételeket annak a négyéves expedíciónak a tagjai, amely az Ausztrália partjaihoz közel húzódó Nagy-korallzátony Lizard és Heron nevű szigeteihez, illetve a kisebb, északnyugat-ausztráliai Ningaloo-zátonyhoz közeli vizek élővilágát kutatta - olyan vizeket, amelyek régóta ismertek a sportbúvárok előtt. Az expedíció elsőként leltározta tudományosan az oktokoralloknak nevezett lágy korallokat.

• "Új kontinens" az Atlanti-óceán közepén

A Bathyraja richardsoni fajhoz tartozó rája a MAR-ECO műszerénél

A Közép-atlanti hátság ökoszisztémáját feltérképező program (Mid-Atlantic Ridge Ecosystem Project, MAR-ECO) keretében 16 ország kutatói több száz ritka, máshol soha nem látott, eddig ismeretlen faj egyedeit gyűjtötték be, ahogy ők nevezik, az Amerika és Európa közti "új kontinensen" Izland és az Azori-szigetek között, az Atlanti-óceán 2500 méteres mélységeiben. Úgy tűnik, a Közép-atlanti hátság egyben migrációs útvonal is a különböző fajok számára, amelyek az Atlanti-óceánnal határos északi szárazföldek partmenti vizei felé tartanak.

• Élet a mélytengeri füstölgők körül

A Kiwa hirsutá-t testéhez mérten nagy ollói a ragadozó életmódra is képessé teszik, de szőrei is a táplálékszerzést szolgálják

Szintén a Közép-atlanti hátság ökoszisztémáját kutatva jutottak el a biológusok bolygónk eddig feltárt legmélyebb működésben lévő mélytengeri füstölgőjéhez. Az Ashadze névre keresztelt, több mint 4100 méter mélyen fekvő füstölgő sajátos élővilágnak ad otthont: tengeri anemonák, soksertéjűek és apró rákok lakják. A kutatók a hátságon oxigénben szegény vagy teljesen oxigénhiányos területeken is a vártnál több életet találtak.

A mélytengeri kemoszintetikus ökoszisztémákat feltérképező globális életföldrajzi kutatóprogram (Biogeography of Deep-Water Chemosynthetic Ecosystems, ChEss) keretében további, eddig ismeretlen élőhelyekre is eljutottak a kutatók: az első Egyenlítőtől délre fekvő mélytengeri füstölgő a Közép-atlanti hátság területén, eddig nem ismert "hideg kürtők" Új-Zélandnál. Ezeken az élőhelyeken számtalan új fajt is megfigyeltek a szakemberek, egyebek közt a kinézete miatt csak jetirákként emlegetett élőlényt. A tudományos nevén Kiwa hirsuta-ként ismert, 15 centiméteres rák kinézetre leginkább az édesvízi homárral mutat hasonlóságot, de ollóit meglepő módon dús szőrzet borítja, és a Csendes-óceán déli vizeiben él 2300 méteres mélységben.

• Az Antarktisz megnyílt tengerrészének élővilága

Egy feltételezhetően új a Shackletonia nembe tartozó felemáslábú rákfaj, amelyet
az Elefánt-szigetnél hoztak a felszínre a Polarstern kutatóhajó expedíciója során

Körülbelül tízezer négyzetkilométernyi tengerrész nyílt meg a Weddell-tengeren, miután végleg feldarabolódott az Antarktiszról leszakadt Larsen-jégself. A megnyílt területen 2007-ben a becslések szerint ezer fajból gyűjtöttek mintákat a kutatók, köztük négy valószínűleg újonnan felfedezett csalánozóból, 15 új felemáslábú rákfajból, amelyek egyike 10 centiméteres hosszával az Antarktisz vizeiben élő legnagyobb ismert felemáslábú rákfaj.