Meghökkentő szembesítés - tükörbe néző állatok

Ma már tudjuk, hogy az éntudat nem kizárólag az ember sajátja. A tudományos megfigyelések során egyre több állatfajról - az emberszabásúakról, a delfinekről, a szürkepapagájról, az elefántokról és legutóbb a szarkáról - derült ki, hogy felismeri magát a tükörben. Sőt, a haláltudat kezdetleges jeleit is épp azok a fajok mutatják, amelyek mintha saját létezésükkel is tisztában lennének. Úgy tűnik, a lét és nemlét agyi szintű kezelése az elme evolúciójának "csúcsterméke" lehet, amely a törzsfejlődés különböző szintjein is felbukkanhat.

Csalóka névismeret

Az egyedi felismerés azonban a csoportosan élő állatoknál még fontosabb lehet. Egy farkasfalkán belül nyilvánvalóan csak akkor lehet stabil rangviszonyokat kiépíteni és fenntartani, ha a falka tagjai ismerik egymást, és vannak társaikhoz fűződő, "elraktározott" élményeik.

Az egyedi felismerés a párválasztásnál és a pár megtartásánál is rendkívül fontos. Bizonyos állatfajok vizsgálatakor például kiderült: nem véletlenszerűen választanak maguknak partnert, hanem ügyelnek arra, hogy az (a túlzott beltenyészet ösztönös elhárítása végett) ne legyen se közeli rokonuk, se a jó génkombinációk szétzilálódása miatt teljesen idegen vérvonalú.

Az egerek a szag, míg a hattyúk az arc mintázata alapján mérik fel a rokonsági fokot. Mindkettőnek örökletes és tanult összetevői is lehetnek.

A névadás nem csak az ember sajátja. Sirályoknál figyelték meg, hogy ezek a telepekben élő madarak vészjelzéseket hallatnak, ha - mondjuk - kutya vagy ember, esetleg ragadozó madár közeledik költőhelyükhöz. A vészjelzés egyik része figyelmeztetés, a másik pedig a vészjelet kiadó állatot meghatározó kiáltás, vagyis annak "neve". Ennek alapján a többiek tudják, kitől származik a vészjelzés. A helyzet akkor válik érdekessé, ha valamelyik sirály túl sokszor riaszt feleslegesen. (Ez a helyzet kísérleti úton, a vészjelzést magnóról visszajátszva is utánozható.) Ilyenkor a többi madár egy idő után már nem reagál az adott sirály vészjeleire, mert megtanulják: ez a társuk nem megbízható.

A vészjelzésekhez köthető egyedi azonosítás jelenségét más állatoknál, például az Afrikában élő cerkófoknál is kimutatták. Talán még érdekesebb azonban, hogy aktív névhasználat is megfigyelhető az állatoknál. Amikor két hím feketerigó énekpárbajt folytat, énekükbe beleszövik az ellenfél egy-egy jellegzetes strófáját is: ezzel mintegy megjelölik, hogy a környező territóriumok urai közül éppen kinek szólnak dallamos gorombaságaik.

Sajnos, mi emberek sok tekintetben magányosak vagyunk az élővilágban. Értelmi képességeink annyival fejlettebbek az állatokéinál, hogy jelrendszerük megértése nagy nehézséget okoz számunkra. Elképzelni sem tudjuk például, hogy mindennapi társainknak, a kutyáknak vagy a macskáknak ne lenne éntudatuk. Ne tévesszen meg bennünket azonban az, hogy sok állat "hallgat a tanult nevére". Ez nem azonos az önfelismeréssel. A kutya, amikor nevét hallva hozzánk jön, csak egy vezényszóra (ez ebben az esetben a neve) jól begyakorolt akciót hajt végre. A nevére hallgató állat csak képzeletünkben alakul át a név fogalmát értő, alkalmazó lénnyé.

Dr. Pongrácz Péter

A szerző további cikkei megtalálhatók a TermészetBÚVÁR 2007. évi 6., 2008. évi 2. és 6. számában.