A Föld éghajlata már sokszor és hosszú időszakokra lehűlt többmilliárd éves története folyamán. A nagy jégkorszakok sem voltak egyenletesen hidegek: az eljegesedéseket viszonylag meleg interglaciális időszakok szakították meg. Számos szakember véleménye szerint ilyen interglaciális periódusban élünk most is, amely 11 000 éve kezdődött, a legutóbbi eljegesedés után.
Ezeknek az éghajlati ingadozásoknak természetes okai vannak. A Föld keringési pályájának és tengelyferdeségének akár parányi változásai is jelentősen befolyásolhatják, hogy mennyi hő jut a Napból a bolygóra.
Thomas Crowley, a skóciai Edinburgh-i Egyetem geológusa és William Hyde, a Torontói Egyetem fizikusa nagy teljesítményű számítógépes modellt dolgozott ki, hogy többet derítsen ki a hideg és meleg időszakok váltakozásának okairól. Bolygónk pályaelemeinek eltolódásain kívül a modellben figyelembe vették a fúrásokból származó jégmagokban lévő szén-dioxid mennyiségét is. Ebből több százezer évre visszamenőleg következtetni lehet a hőmérsékleti viszonyokra.
Beszámolójuk szerint "drámai éghajlati kilengésekre" bukkantak, olyan változásokra, amikor a Föld viszonylag rövid idő alatt átlendült egyik állapotból a másikba. Ez ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a bolygó fokozatosan melegszik föl vagy hűl le.
A Nature-ben publikált modell szerint a következő "kilengés" mostantól számítva 10-100 ezer év múlva lenne esedékes. A lehűlés hosszú, állandó eljegesedést hozna létre a közepes földrajzi szélességeken: Európát, Ázsiát és Észak-Amerikát vastag jégtakaró borítaná be nagyjából a 45-50. szélességi fokig (Budapest az északi szélesség 47,5. fokán fekszik). Az ember okozta globális felmelegedés azonban ellensúlyozni fogja a keringési pálya eltolódása miatt bekövetkező hűtő hatásokat, állítja Crowley. A szakemberek hangsúlyozzák: ezzel nem akarják azt állítani, hogy a globális felmelegedés kifejezetten hasznos lenne, hiszen az hamarosan valószínűleg hosszú távon károsítja az éghajlati rendszert.