A lemmingpopuláció korábban az ugrásszerűen változó egyedszámáról volt nevezetes: három-öt évenként valóságos népességrobbanás történt náluk. A francia CNRS tudományos kutatóközpont egyik programjában dolgozó norvég kutatók most arról számolnak be, hogy az 1990-es évek óta nem tapasztalták ezt a jelenséget.
A kis rágcsálók télen általában a hótakaró alatti járatokba fészkelik be magukat, mert ott magasabb a hőmérséklet és védettek a ragadozóktól, továbbá növényeket is találnak a táplálkozáshoz és kicsinyeik neveléséhez. Az utóbbi 38 év környezeti körülményeinek vizsgálata azonban azt mutatta, hogy a hőmérséklet emelkedése veszélybe sodorta a lemmingek élőhelyeit.
Norvégiában 1756 óta mérik rendszeresen a hőmérsékletet, és az utóbbi évtizedekben az átlaghőmérséklet eddig soha nem látott mértékben nőtt.
Ilyen körülmények között a lemmingek áttelelése veszélybe került, a népességrobbanások elmaradtak, és ez lehet az oka annak, hogy a sarkiróka- és a hóbagolypopuláció máris drámai mértékben csökkent a Skandináv-félszigeten - olvasható az oslói egyetem biológusa, Nils Stenseth által vezetett kutatócsoport tudományos közleményében.