Feltérképezték, de kihalhat a kenguru

Ausztrál kutatóknak több mint négyévi munkával és az utolsó pillanatban érkezett anyagi segítségnek köszönhetően sikerült meghatározniuk Ausztrália legnagyobb erszényes emlőse, a kenguru (pontosabban a Derby-kenguru, Macropus eugenii) genomszekvenciáját.

A kenguru genomszekvenciájának meghatározása jól beleillik abba a géntérképezési sorba, amely a dél-amerikai oposszum génszekvenciájának meghatározásával kezdődött, majd ez év első felében a kacsacsőrű emlős genomjának szekvenálásával folytatódott.

Jenny Graves professzor, az Ausztrál Tudományos Tanács kengurugenomikával foglalkozó központjának (KanGO) leköszönő igazgatója elmondta, hogy az erszényesgenomika fontos az emberi gének szerepének meghatározásában és megértésében, mivel az erszényesek régen, nagyjából 148 millió éve váltak el a többi emlőstől. Az erszényesekben és az emberekben egyaránt meglévő gének összehasonlító vizsgálata segít megérteni, hogyan működnek és hogyan fejlődtek génjeink az evolúció folyamán.

Graves professzor elmondása szerint a kengurugenomika már hozzájárult például az SRY gén fölfedezéséhez, amely az utódok nemének meghatározásában (a here kialakulásában) vesz részt, és teljesen átalakította a globinoknak nevezett vérfehérjék létrejöttéről alkotott eddigi elképzeléseket. A kenguru géntérképezésének klinikai vonatkozása is van. Egy új hormonális útvonal fölfedezése segít megmagyarázni néhány ritka emberi betegség kialakulását, amilyen például a veleszületett mellékvese-megnagyobbodás, mondta a KanGO most hivatalba lépő új igazgatója, Marilyn Renfree.

A kenguru genomjában - az oposszuméhoz hasonlóan - nagyjából 20 000 gén található. Ez nagyjából megfelel az emberi genomot alkotó gének számának, a gének azonban kevesebb számú, de nagyobb kromoszómákon helyezkednek el, mint az emberekben. "Valójában a humán genom nagy darabjai ott foglalnak helyet a kenguru genomjában" - állítja Graves.

Marilyn Renfree, a Melbourne-i Egyetem Állattani tanszékének professzora elmondta még a sajtónak, hogy a kenguruk fontos modellállatként szolgálnak az emberi fejlődés és szaporodás alaposabb megértéséhez, mivel nagyon rövid vemhesség után jönnek világra, és fejlődésük zöme az erszényben zajlik, ahol viszonylag könnyen megfigyelhetők a különböző élettani és biokémiai folyamatok.

A globális felmelegedés miatt kihalhat a kenguru

Euan G. Ritchie és Elizabeth E. Bolitho, az ausztrál James Cook Egyetem munkatársai számítógépes modellezés és három évig tartó terepi megfigyelés alapján próbálják megjósolni, miként hathat a hőmérséklet további emelkedése a következő fél évszázadban a kenguruk négy fajára. Munkájuk során arra a megállapításra jutottak, hogy már félfokos hőmérsékletemelkedés is csökkentheti a kenguruk elterjedési területét. Kétfokos emelkedés 48 százalékkal, hatfokos emelkedés pedig 96 százalékkal csökkentené a kenguruk élőhelyének nagyságát.

Ritchie elmondta, hogy általában véve azokat a klímamodelleket vették alapul, amelyek szerint Észak-Ausztrália 0,4-2 Celsius-fokkal lesz melegebb 2030-ra és 2-6 Celsius-fokkal 2070-re. A klímaváltozás legjelentősebb hatásai nem szükségszerűen magukat az állatokat érintik, hanem az élőhelyüket, különösen az ott található vízmennyiséget. Ez fokozottan igaz Észak-Ausztráliában.