A nőstény Homo erectustól származó csípőcsontok alapján rekonstruálták a medenceövet, s az eredmény igen meglepő képet adott. A faj nőstényei viszonylag széles medenceövvel rendelkezhettek, ami ellentmond annak az eddig általánosan elfogadott véleménynek, hogy a két lábra állás hozta magával a medence szűkülését. A fosszília alapján úgy látszik, hogy a Homo erectus, a "felegyenesedett ember" nőstényei viszonylag fejlett, nagy koponyatérfogatú utódokat hoztak a világra - akár harmadával is nagyobb koponyájúakat, mint eddig gondolták
Ez azt is jelenti, hogy a viszonylag fejlett agyú újszülöttek nem voltak annyira gyámoltalanok, mint a modern, mai ember csecsemői: születésüket követően már ülni, sőt tárgyakat megragadni is képesek lehettek. Az önállóbb utódok mellett a széles medenceöv azt is jelentette, hogy bár a faj már két lábon járt, mozgása korántsem volt azonos a Homo sapiens járásával: a Homo erectusok valószínűleg csípőjüket ringatva, inogva haladtak.
Az etiópiai medenceöv rekonstrukciója
Az utódok hosszas gondozása az emberre jellemző tulajdonság a főemlősök körében. A gyámoltalan csecsemők állandó gondoskodást igényelnek, amiben az anyán kívül a család, a közösség többi tagja is részt vesz - a szakemberek szerint ez lehetett az egyik alapja az emberi közösségek, társadalmak kialakulásának.
A Homo erectusok Afrikában jelentek meg mintegy 1,8-2 millió évvel ezelőtt, átvándoroltak Ázsiába és Európába, majd körülbelül félmillió évvel ezelőtt kipusztultak. Testfelépítésükről nem sokat tudott a tudomány egészen az úgynevezett turkanai fiú 1984-es felfedezéséig. Számos tulajdonságuk hasonlított a mai emberéhez, például viszonylag rövid karjaik voltak.