A fővárosban, Wellingtonban lévő Karori Vadrezervátum dolgozói éppen a megszokott karbantartási munkálatokat végezték pénteken, amikor rátaláltak az Új-Zélandon őshonos tuatara négy, fehér, bőrszerű héjú tojásából álló fészekaljára, jelentette be Rouen Empson természetvédelmi igazgató.
"A fészket véletlenül fedezték föl, és ez az első kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a tuataráink szaporodnak" - mondta Empson. "Ez arra utal, hogy más fészkek is lehetnek a természetvédelmi területen, csak még nem tudunk róluk."
A tuatara vagy hidasgyík (Sphenodon punctatus) sárkányszerű hüllő, amelynek hossza elérheti a 80 centimétert (bár rendszerint nem haladja meg a fél métert). Az állat az utolsó közvetlen leszármazottja egy olyan fajnak, amely 225 millió éve együtt taposta a földet a dinoszauruszokkal.
Új-Zéland bennszülött "ősgyíkja" a tuatara
Egyedülálló sajátosságai közé tartozik, hogy a felső állkapcsában ülő két sor fog az alsó állkapocsban ülő egy sor fogra csukódik. Másik jellegzetessége az úgynevezett parietális szerv, amely fényérzékeny tobozmirigy a fejtetőn. A fiatal állatokon még jól kivehető, "harmadik szemnek" is nevezett fehér bőrfolt lassanként eltűnik, ahogy az állat idősebbé válik.
A kizárólag Új-Zélandon honos faj az 1700-as évek végére majdnem kihalt az ország három fő szigetéről a ragadozók, például a patkányok behurcolása miatt. Teljesen vadon csak 32 kicsi, part menti szigeten fordul elő, amelyet megtisztítottak a ragadozóktól.
2005-ben 70 tuatarából álló populációt telepítettek a Karori Rezervátumba. 2007-ben további 130 egyedet bocsátottak itt szabadon. A 250 hektáros rezervátumot bennszülött madarak, rovarok és más élőlények szaporítására hozták létre 1995-ben, pár percnyire Wellington belvárosától. Az élőlények itt teljes biztonságban érezhetik magukat a "ragadozóbiztos" kerítés oltalmában.
Empson elmondta, hogy a négy, pingponglabda méretű tojást pénteken ásták ki, de valószínűleg több is található még a helyszínen, mivel az átlagos fészekalj hozzávetőleg tíz tojásból áll. A tojásokat azonnal visszatakarták, hogy ne zavarják meg a költés folyamatát. Ha minden jól megy, a fiatal tuatarák bármikor kibújhatnak a tojásból mostantól számítva egészen márciusig.