Jane Goodall nyomdokain - Salonga-kalandok: Zuhanyzó pálmalevélből

 

A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Salonga Nemzeti Park, Afrika legnagyobb nemzeti parkja különleges titkot rejt. A Földön egyedülállóan itt élnek a csimpánzok mellett legközelebbi rokonaink, a bonobók. Jane Goodall munkásságának köszönhetően a csimpánzok életét, viselkedését, szokásait jól ismeri a tudomány, azonban a bonobókat vagy más néven törpecsimpánzokat alig néhány kutatócsoport tanulmányozza, köztük a németországi székhelyű Max Planck Intézet munkatársai. Hozzájuk csatlakozott dr. Csatádi Katalin etológus, s az ő személyes hangú beszámolóin keresztül mi is megismerhetjük a kongói kutatótábor mindennapjait.

SZEPTEMBER 18.

KABEMBA PROFI

Épp most néztem be a matracom alá, mert valami minden éjjel csipked, úgyhogy minden éjjel van két 10 perces vakarózó szünetem, amikor arra ébredek, hogy mindjárt megbolondulok, annyira viszket a lábam. Csak a lábamat csípi. És nem tudom, mi!

Ma elment a halász, úgyhogy végre lesz hal is vacsorára. Ez a szerencsétlen ugyanis nem fogott semmit, vagy 4 halat két hét alatt, úgyhogy Delphine mindig leküldte valamelyik másik munkást, hogy fogjon pár halat, így lett hal az asztalon. Szóval tegnap Delphine végül elküldte szegényt, egy kicsivel hamarabb, mint hogy lejárt volna a rendes munkaideje. A halászok hathetes turnusokban jönnek, a többi munkás viszont csak két hétre. Néhány nap múlva jön egy újabb "váltás", úgyhogy most megismerem az új garnitúrát is, ők is kedvesnek tűnnek. Általában kedvesek a helyiek, Kabemba is az. Ő egyébként nem is helyi, hanem 63 km-ről jár dolgozni. Általában egy hónapra jön, de akkor is havonta egyszer megjárja az utat Lokolamáig, oda meg vissza. Amúgy elképeszteőn agilis, úgy ugrál fel a ledőlt fatönkökre meg le, hogy öröm nézni. Én meg mint valami szegény nyomorék, úgy kúszok fel a fára, mint a kisbabák, amikor mászni tanulnak: négykézláb és nyögve. Tegnap térdig sáros voltam, Kabemba persze száraz lábbal megúszta. Hát ilyen. Megnyugtatott, hogy vasárnap végig folyóban megyünk. A derekáig mutogatott, úgyhogy lehet, hogy engem majd ellep :)

Ja, és itt amúgy minden éjjel álmodom, rengeteget. Elképesztő! Minden este körülbelül 8-kor fekszünk le aludni (hatkor ugyanis már tök sötét van), és olyan fél 7-kor kelek, magamtól. Persze nem csoda, ennyi alvás után. Nagyon jólesik.

SZEPTEMBER 22.

A LYUK A RÉGI, DE ÚJ ZUHANYOZÓNK ÉPÜLT

Lehet, hogy nem fogok tudni sokat írni, mert tegnap délután óta többé-kevésbé esik az eső, a Nap a felhők fölött valahol, úgyhogy takarékoskodnunk kell az árammal. Bár valamelyik nap bekapcsolta Delphine a generátort, lehet, hogy ma is be fogja, úgyhogy én csak írok, aztán majd csak szól. Most mindenki olvas, tényleg nagyon sokat olvasunk itt. Mar kiolvastam a két könyvet, amit hoztam, szerencsére vannak itt könyvek, úgyhogy majd keresek magamnak valamit. Minden este olvasok egy kicsit elalvás előtt. Tegnap este kinyírtam egy kis repülő dögöt a sátorban, tényleg nagyon kicsi volt, de itt a kicsik is csípnek, sőt!

Közben elszaladtam a lyukhoz... Ez a latrina...brrr. Olyan 10-15 centi széles és kb. 30-40 cm hosszú, szóval beleesni nem lehet, de mondjuk a papucsom az bele bírna esni, attól mindig tartok. Vannak viszont hangyák is ott, akik fúrjak a talajt, kérdeztem a többiektől, hogy mi van, ha egyszer kizabálják a tartófákat alólunk? Isaac azt mondta, ha ő beleesne, inkább alámerülne, mert akkor már nincs is miért élni :) Amúgy ezt a klotyót csak mi négyen használjuk, a helyieknek van külön lyukuk, meg külön zuhanyzójuk is. Ja, és van új zuhanyzónk! Nagyon szép, ott van, ahol a fákat vágtak, úgyhogy néha még ropognak a fák, kicsit ijesztő zuhanyozás közben...

Elmesélem, mit is jelent az, hogy zuhanyzó, mert azt hiszem, eléggé félreérthető a dolog. Szóval most, hogy Kabemba felépítette ezt az újat, miután Papa Equator sikeresen tönkretette az előzőt, láttam, hogyan készül. Először is levernek 9 darab 2-2,5 méteres póznát U-alakban. Ezek után fognak mindenféle pálmaleveleket, és addig rakják őket, amíg be nem fedik az U-alakot teljesen. Ezek után fognak 3-4 rövidebb póznát, pont olyan hosszút, mint ami a zuhanyzó szélessége, ezeket lerakják a földre, majd erre 90 fokban sorba raknak további póznákat, ez lesz a zuhanyfülke alja. De még mielőtt leraknák az alját, ásnak egy kisebbfajta gödröt a zuhanyzó alá, ami egy árokban folytatódik, hogy oda folyjon a víz. Ezen kívül mint luxus, van egy kis faágakból készült polcunk meg egy kötelünk is. A zuhanyozás pedig úgy történik, hogy az ember fog egy vödör vizet, ami meleg, ha sütött a nap (tehát az ember ellenne hideggel is), és hideg, ha nem volt napsütés (tehát az ember melegre vágyik). Persze nem panaszképpen mondom. A víz az vagy a folyóból jön (ilyenkor ki kell menekíteni a vödörbe rekedt kis halakat vagy rákokat), vagy ha esett az eső, akkor a tető alá rakják a vödröket, hogy oda csurogjon az esővíz. Ezenkívül van még egy füles poharunk is, azzal meríti az ember a vizet és locsolja magát vele. Gondolom, innen jön a "zuhanyzó" meg "zuhanyozni" dolog, mert amúgy igaziból nem az :) De teljesen jól működik.

Tegnap, amikor megérkeztem a mocsárból, úgy ahogy voltam csak lekaptam a törölközőmet, és mentem egyenesen zuhanyozni. A lábfejem az úgy nézett ki, mintha 3 órát a kádban áztam volna - nem csoda, mivelhogy az első 3 percben vízben kellett gyalogolni, majd még 4 órán keresztül vizes cipőben. De legalább kicsit tisztábbak lettek a lábkörmeim...

Az erdő tele van majmokkal, jó eséllyel több is van, mint a környező erdőkben, mert a helyiek nagyjából betartják a vadászati tilalmat itt, a kutatási területen. Már láttam vörös kolobuszt (Piliocolobus tholloni), fekete mangábét (Lophocebus aterrimus), vörös farkú majmot (Cercophitecus ascanius), bonobót :) . Aztán láttam egy nagy szarvcsőrű madarat is. Tojónak tűnt, mert nem volt színes, de nem vagyok egy nagy madarász, úgyhogy nem vagyok biztos benne. Remélem, hamarosan látok hímet is, biztosan gyönyörűek. Aztán van itt annyi rovar, mint a rohadás. Esténként, ahogy írtam, már betűröm a zoknimba a gatyámat, mert átcsípnek a zoknin is. De van itt egy imádkozó sáska is esténként, az kapkodja ezeket a rovarokat, úgyhogy azt szeretjük. Még szép is, van vagy 4-5 centi.

A Salonga-kalandok folytatódik

A következő bejegyzésben: Bonobók között!

A napló folytatását naponta közöljük, a korábbi bejegyzéseket itt olvashatja.